MENÜ

istvanrevesz.freewb.hu

azaz RÉVÉSZ ISTVÁN honlapja



" A pénz beszél, kutya ugat...
Mindenre legjobb orvosság az idő...
Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok...
A szerelemben mindig az a vesztes, aki jobban szeret... "

NOVELLÁK, ÉS EGYÉB ÍRÁSAIM...

1.) JEANNE DARC / Szt. Johanna ma is létező ereje...

2.) AZ ÉN HAZÁM, MAGYAROK DICSŐÍTÉSE

3.) FÜRDŐSHOW A SZEGEDI MAXIMÁLIS SZERETETSZOLGÁLATNÁL ...

- Avagy Racsni úr biztonsági szelepének kidurranása ... -

4.) NOVELLA A FINGRÓL...

5.)


1.)

Egy valóságosan átélt, megtörtént esetemről...


~ ÷ ~

JEANNE D’ARC Szt. Johanna ma is létező ereje…

~ ÷ ~

1431. május 30. Franciaország ROUEN városának főtere.

Ahol máglyahalálra ítélnek egy fiatal lányt eretnekség, és a legkülönfélébb vádakkal. Egy fejezet, egy rövid élet lezárul, a történelem sok-sok zűrzavaros eseményei között megsemmisül. Egy olyan élet, akinek az életében két Isteni küldetése, feladata is volt, s azt beteljesítve, eltűnik a színről.

De csak látszólag…

Eltelik 25 év a máglyahalál után, majd miután még további 400 év eseményeinek folyama hömpölyög el a történelem időspirálján, új, és újabb hatások, szinte megfoghatatlannak tűnő, különleges események történnek.

2011 Tavasza közeleg Európában. Annak is az egyik déli metropoliszában, Szeged városában.

Ahol úgy tűnik, hogy egy új fejezet kezdődik el, talán egy nemzet felemelkedése, vagy sorsának alakulása is megpecsételődhet az ünnepléseiben...

Nekem, ezen a tavaszon, még az álmaimban is megjelent. Igen fura álom volt…

Nos, engemet általa, a megfoghatatlan szentlélek sugallata is nyilván megérinthetett. Az álom rövid volt, de a hatását nem felejtettem el, és tudati síkon is konkrét cselekvésre késztetett. Ezt, íme, közrebocsájtom.

Csillagok között repültem, majd nagy fényesség lett, mintha a nap fénylene. Hirtelen a földön, egy csatamezőn találtam magam, ahol mindenki halott volt szerteszéjjel, és én szomorkodtam egymagamban.

Ekkor megjelent előttem egy kamaszkorú gyermek leány, aki gyalog közeledett hozzám a távolból egy felékesített harci lóval. Ahogy közeledett, minden halott átváltozott élő szép virágokká, s mire odaért hozzám, az egész harcmező, szép mezei virágokkal volt tele körülöttünk.

Amikor ez a szép leány a közelembe ért, mindenestől lángra kapott, és a ló is eltűnt mellőle. Ekkor már mindketten Európa kicsinyített térkép szerű domborzatán álltunk szemben egymással. Ő Franciaország területén, én a Kárpát-medencében álltam.

A lány pillanatok alatt szertefoszlott a tűz martalékaként, és én ott, ismét egyedül maradtam. Mintha egy boszorkány égett volna ott el, olyan hatása volt… Hirtelen a Szegedi boszorkányszigeten, a Tisza partján találtam magamat a mában, és szép Tavasz volt. Egy máglya volt elkészítve, meggyújtásra készen, de nem volt rajta senki.

Piros fehér zöld színű Magyar zászlót láttam rajta, szinte égig érő hosszú zászlótartó rúdon. Mintha ünnepre lett volna odaállítva, oly megindító volt a látványa. A távolból harangszó zúgott. A felkelő nap fényét meglátva, én a fénnyel bátran szembenéztem, és szinte elvakultam, majd hírtelen felriadtam.

Ahogy eszméltem a valóságra a szoba sötétjében, átvillant az agyamon katonaságom, ahol Lentiben szolgáltam, mint gépkocsivezető, és harckocsit, tankokat láttam, mint amivel 1956-ban az oroszok Budapestet ellepték. Az álom, igen nagyon, nagyon mély nyomot hagyott bennem…

Március 15 napjának, mint ünnepnek közeledtével, lehetőségem adódott a hosszú hétvégére, és a pihenésre is. Mivel a kellemest a jóval mindig szerettem összekötni, azaz a pihenést az ünnepléssel, úgy döntöttem, hogy nem ártana, ha egy kis történelemórát is vennék magamnak, összekötve azt, az ismétléssel.

Egy kis zenehallgatás az ifjúkorom zenéiből a romantika, és a történelem jegyében, majd ezután egyből átléptem a jelenből a régmúlt eseményeinek tanulmányozásába.

Nemzeti ünnepeinket, így az október 23 és március 15 ünnepet. Mivel mindkét nap nemzeti ünnepünk, ráadásul adott ez a kivételes alkalom, az átlagosnál sokkal alaposabban áttanulmányozhattam az ünnepeink között, az 1956 -os és az 1848 -as történelmünknek eseményeit.

Az elemzéseimben és a vizsgálataimban, mindenkor a részletekre, a sugallatoknak és az indíttatásoknak a megfoghatatlannak tűnő, s mint lélek hatásoknak a mechanizmusaira akartam rájönni. Amelyekkel már összefüggésbe lehet a hozni például a misztikumot, sőt még a tényleges valóságot, és a történelmet is.

Köztudott, hogy a középkorban ismeretesek voltak a máglyahalál általi boszorkányüldözések Szeged városában, miként a világban másutt is. Van, amikor a hit és a politika, testvérként jár együtt.

Vajon miért mondom ezt? És hogy kerül a csizma az asztalra, azaz a hit kérdése hogy jön ide, pontosabban, az 1848 vagy 1956  eseményeihez?

Hittem, és ma is hiszem azt, hogy megtalálhatók és felismerhetők azok a megfoghatatlan, csak hitbeli és a sugallati pontok is az élet minden esetében, amikor az események már tényszerűekké válnak. Nos, rájöttem, hogy az ünnepeinknek és a történeteinek a kezdete, sőt még annak a mozgatórugója is felismerhető ezekből a jelekből, időpontokból, és eseményekből, ami azt elindítja.

1982 és 83 -ban hallottam először Szent Johannáról, az Orleansi szűzről, akiről még zenemű, és dráma is született. Igazi szép ünnepi könnyűzenei hanganyagot hallottam erről a hajadonról, a róla megszólaló zeneműben.

Ez a szűz, ma már a Római Katolikus Anyaszentegyház Szentjeként is ismeretes.

Motivációs vonalakat kerestem a Szegedi égetések, és e Szent, Ruenben történt megégetésében is.

Azt hiszem, akkoriban lovagok kísérték ezt a királynői szépséggel rendelkező leányt Orleans várába, aki olyan erős mágikus és Isteni erővel, hatásokkal rendelkezett már az életében is, hogy képes volt az eseményeket, sőt a történelmet is befolyásolni. De, hogy ma már nem él, ám a hatásai, ereje az azonban fennáll, és ez, igen fura körülmény. No, de miben is áll, miben mutatkozik meg ereje, és a hatása?

Miközben így, és ekként elmélkedtem gondolkoztam, rájöttem valamire. Arra, hogy mennyire érdekes az, hogy miután ezt a leányt a Franciaországi Rouen városában 1431 -ben megégették, a hatásai, és a befolyása is az emberek életére, sőt még a történelemre is, változatlanok maradtak.

Sőt, 1456 –ban az inkvizítor tábornok, azaz Jean Brehal, ezt az ártatlanul eretneknek megbélyegzett, sőt boszorkányként megégetett fiatal leányt, váratlanul felmenti, és keresztény mártírnak mondja ki.

1456 és 1956.

Igen, igencsak elgondolkoztam, ezen a két dátumon…

Mélyen Istenfélő ember vagyok, és egyből más síkra léptem át a gondolataimmal…

Ezután, már az igen alapos tanulmányozásom megkezdése előtt, imában kértem az Isten szentjeinek lelkét arra, hogy irányítsák és világosítsák meg elmémet a lélek sugallatával a részletek iránt.

Különössé vált nekem az, ahogyan olvastam róla a legkülönfélébb cikkeket, ahogy másokról is, mára már zeneműveket, irodalmi műveket, és drámákat is alkottak az emberek.

Engemet, mint valami megfoghatatlan hatás, azt hiszem, a szentlélek sugallata érinthetett meg ekkor.

Vajon ki is ez a Szent, és a lélek, aki rávezette figyelmemet és megvilágosodásomat is, az 56 -os évszámok történéseire, aki miután mind jobban megismertem történetét, annál érdekesebb lett.

A történeti leírások, évszámok, sőt azok átfedéseinek összefüggése, azoknak az áttanulmányozására úgy kaptam indíttatást, sugallatot, hogy a lelkemet és a hitemet is megnyitottam a világmindenség ura előtt.

Jóllehet a „Maid of Orleans”, azaz az Orleansi szűz zenéje a lélek által átélve, engemet sokkolt, és szabályosan extázisba hozott, mintha Johanna megjelent volna előttem, oly erős hatása volt…

Az Interneten kutatva, döbbenetemre, ráakadtam az október 23. ünnepünk eredetének elemzései között a kezdetek kezdetére is.

Ugyanis ezen a napon, azaz 1956. október 6. napján Szegeden mutatják be a Szegedi Nemzeti Színházban, Shaw, Saint Joan 1923 -ban készült drámáját.

Még ugyanezen a napon, Szegeden, a Dóm téren Rajk Lászlótól, a közismert politikustól és mártírtól, ünnepség keretében búcsúznak a Szegediek, amely viszont egy erős tüntetésbe torkollik.

Az interneten böngészve az 56 –os történelmi időpontokat, 1456. július 7. napját dobta ki a keresőrobot Szent Johannára.

Lényegében az október 23 -i szabadságharc és forradalom gyújtószikrája, beindítója lehetett ez a nap… No, de Szent Johannának ekkora ereje volna? És hogy jön ide Szent Johanna?

Ugyanakkor a képzeletemet elragadta a történelem utáni kutatás heve és vágya, majd a mind érdekesebbé váló láthatatlan átfedések hatásai az időpontokban.

A lelki, és a hitbéli hatások vonulataiban, átfedéseiben is.

Így az azonos időpontokat, eseményeket és hatásokat kezdtem előbb keresgélni az 56 –os évszámok mögött, a többi számoknak az átfedéseiben, majd a történelem eseményeit, történeti átfedéseit is keresve a hatásokban.

Nem is maradt el a lélek vezetése és sugallata a figyelmemnek az irányításában, ami mára már tény.

Viszonylag könnyen rávezetett a lélek arra a felismerésre, hogy Shaw, az író, 1856 -ban született, ráadásul angol íróként, akinek egyáltalán nem is állhatott érdekében Szt. Johannáról drámát írni.

Az angoloknak nem dicsősége 1431. Pláne Szent Johanna, azaz JEANNE D’ARC megégetése.

Ekkor világosodott meg bennem, az az összefüggés is, hogy Szegeden épp 1856 -ban renoválták Bautzeni Mátyás emlékművét, akinek történetét ma már mindenki ismerheti.

Összefüggések olvashatók ki a történelemkönyvekből, ami 1456 -ban történt V. László királyunk Nándorfehérvárra látogatásában. Nándorfehérvár, viszont ma már a déli harangszóról is ismeretes…

Ugyanakkor JEANNE D’ARC, azaz a mártírhalált halt Johannát, aki ma már Szentté és Boldoggá is van avatva, 1456 -ban „rehabilitálják”, azaz felmentik az eretnekség vádja alól. Ráadásul épp maga az inkvizíció menti fel. Ez által, nemcsak ártatlannak minősítik hivatalosan, hanem mártírnak is.

Sőt még a Katolikus Egyházon belül, és a Francia Királyi udvaron belül is „rehabilitálták”...

Sugallati és felismerési hatások közepette világosodott meg egyből bennem az, hogy immáron ennyi idő elteltével, 2011 -ben fel kéne hívni az emberek és a politikusok figyelmét arra, hogy nem eléggé adunk tiszteletet Szt.Johanna emlékének. Az viszont különös volt számomra, hogy ezt én ismerhettem fel, és nékem adatott meg ennek a megvilágosodásnak a lehetősége.

Kiváltképp a miatt, mert e Szent még ma is megfoghatatlan hatására, pattant ki a ma már nemzeti ünnepünkként ünnepelt 1956 -os Forradalom és Szabadságharc Magyarországon.

Nyugtalanul aludtam át az éjszakát.

Nem is tudom, hogyan nem jutott ez eddig senkinek az eszébe, vajon miért is nem kért, vagy miért nem kapott sugallatot, indíttatást ennek felismerésére és leközlésére akár az Istentől, vagy a Szentektől, sőt a Szentlélektől, eddig senki sem.

Azért igen örvendezett a szívem és a lelkem, hogy e megvilágosodást megkaptam.

Az ezt követő éjszakákon lejátszódott nyugtalan álmaimban, és az ébrenléti állapotban megjelent lelki hatásokban, már arra is kaptam indíttatást, sugallatot, hogy március 15 -én ezt írjam le kérelem formájában, részletesen kifejtve, mit is mulasztott el Szeged városa, és a Magyar Nemzet ezzel a Szenttel kapcsolatban. És utána, ezt sokszorosítva juttassam el, lehetőleg minden embernek.

Amikor Szt. Johanna erejéről írok e soraimban, e kérelmem sugallati hatásaiból is merítek…

A sugallati indíttatásokban az volt a motivációs váz, hogy minél több emberrel, akár ateista, akár hívő, akár politikus az, vagy éppen egyszerű ember az, az illető, ennek az üzenetnek el kell hozzá jutnia. Első lépcsőben, így a vezetőket kerestem meg…

Mivel a nem vallásos, és nem hívő emberekben úgy tűnhet, hogy visszatetszést vált ki, ha csak pl. kizárólag vallási és hit oldalából közelítem meg a pótolandókat az ismertetésemben, a mellett döntöttem, hogy igen széles skálán ismertetem, mindenütt az emberek tudtára hozva ezt az üzenetet.

Így az egyházi vezetőket, szerzeteseket, politikusokat, városatyákat, sőt országgyűlési képviselőket, és a médiákat, sőt a sajtót is egyszerre, lehetőleg egyformán értesítettem, e kérelmem másolatával.

Ha hiszi, ha nem, kedves olvasóm, amíg ezt a küldetésszerű feladatot, amit sugallatként és indíttatásként kaptam, sőt amíg azt el nem végeztem, elképesztően erős késztetést éreztem ennek feladatnak a bevégzésére, maradéktalanul.

–Szinte megkönnyebbültem, amikor ezt beteljesíthettem…

Mivel ezt a spirituális jellegű hatásmechanizmust valóságosan megélhettem, így ma már tudom értékelni azt, hogy milyen késztetést is érezhettek a szentjeink, prófétáink és apostolaink, s valamennyi mártírhalált halt Isten szolgái is az Isten általi indíttatásaik, megvilágosodásaik alkalmával, amikor őket elhívta Isten a szolgálatára.

Talán, e késztető erő tette, és teszi ma is képessé ezeket az Istenfélő embereket arra, hogy akár még a halált, a mártírhalált is felvállalják az Isten ügyének bevégzéséért, akár az életük feláldozásával is.

Nos, én így megélhettem egy csodát, ami arra volt jó, hogy egyrészt a hitemben is megerősített az Isten létezése, és hatalma iránt. Másrészt megismerhettem, hogy hatásaiban, még ma is ki ez a JEANNE D’ARC / Szt. Johanna, közismerten Orleansi szűz, mint fiatal leány, vagy hajadon.

Akinek akkora ereje volt, és van még ma is, hogy képes volt pl. 1956 -ban egy egész folyamatot kiváltani a politikai változásokban, épp itt Magyarországon. Itt a lélek sugallatára is gondolok…

Amikor belevetettem magamat ezek után a téma még teljesebb megismerésébe, csodálatra méltó összefüggésekre, és új tényekre jöttem rá. Ezt meg kell osztanom másokkal, így önnel is megosztom.

1956. október 6. Szegeden, Rajk László temetése a Szegedi Dóm téren. Ugyanezen a napon játsszák, itt Szegeden, a Szegedi Nemzeti Színházban George Bernard SHAW (-1923.- SAINT JOAN) azaz Szent Johanna c. drámáját.

Ahol, és amiben az emberek, köztük fiatalok is párhuzamot találtak a Rajk halálra ítélése/kivégzése, és az azt követő jóval későbbi felmentése mártíromsága, és Szt. Johanna drámája, felmentése között.

A Dóm térre a Rákosi rendszer ellen, még aznap megszerveződik a MEFESZ (Magyarországi Egyetemisták és Főiskolások Egyesületének Szövetsége), mely, mint egy gyújtószikra, elindította az 1956 -os forradalom kezdeti eseményeit. Épp itt Szegedről. Ezek nyomán, szinte pillanatok alatt szerveződött meg az országban, a ma már közismert 56 -os eseményeknek valamennyi sora.

De az indító szikra, művészeteken átívelő sugallata, és annak minden hatása Szegeden tört ki.

A ma már nemzeti ünnepként megjelölt október 23 SHAW Saint Joan művében játszódó események tükörképe, sugallata és misztikuma bejátszódásával kezdődött el Szegeden.

Megvizsgálva SHAW életét, munkásságát, érdekes hogy Shaw 1856. július 26. született, és 1950. november 2. hunyt el. Itt az 1856 -os év és az 1956 -os év, évszáma a döntő, mintha Shaw művének Isteni küldetése/célja lett volna a száz évvel későbbi politikára, az Isten és a lélek hatásaiban.

Az író angol lévén, egyébként fura, hogy épp pont Szent Johannáról ír, holott az angolok, Szent Johanna, vagy korábbi nevén JEANNE D’ARC elpusztítása, és megégetése a máglyán, nem éppen az angoloknak a legnagyobb dicsősége, büszkesége 1431 -ben…

Itt tehát az a kiemelten fontos, és érdekes a dátumokban, hogy SHAW 1856 -ban született, pont száz évvel korábban a Magyarországi 56 -os események előtt.

Művét, hogy megírta Szent Johannáról, mindenképp Isteni sugallat, vagy épp indíttatás közvetíthette a tollába, továbbá nyilván a lelkébe is.

Ugyanis ma már, nemcsak monumentális művet képez műve az irodalmi és színházi művek között, hanem az tisztán politika is egyben. Kiváltképp a magyarországi 1956 -os események elindításában.

Kíváncsi voltam, ki is ez a JEANNE D’ARC / Szt. Johanna, közismerten Orleansi szűz, mint fiatal leány, vagy hajadon, akinek akkora ereje volt és van még ma is, hogy képes volt 1956 -ban egy folyamatot kiváltani a politikai változásokban Magyarországon. Itt a lélek sugallatára gondolok…

A gazdasági, vallási és politikai átfedések, és a területhódítások, árulások, 1431 -ben és 1956 -ban, pontosabban 1848 óta, és a múlt században történt Nagy Magyarország területeinek szétszaggatása, csak az időszámításokban és a fejlettebb gazdasági, hatalmi/vallási és politikai síkokon tértek el, egyéb tekintetben többnyire azonosak voltak mindkét országban. Csak figyelni kell a történelmet…

Nos, az Isteni erő, és a Szentlélek sugallata is, és még annak az indíttatása is, mindenkor jelen volt, és ma is jelen van a világunkban, az emberek lelkében mindenütt.

Ami pl. az ország szétszaggatása és belső viszályok mellett az Isten történelemformáló erejét is mindenképpen felszínre hozta, majd meg is valósította az Isteni akaratot, mint például épp egy Szentnek a személyében a Franciáknál. Magyar honban ez az erő, metszeteket hozott létre a történelemben, és a szabadság szelleme jelenhetett meg, az Istennel a Hazáért Magyar zászlaja alatt.

Tudom, sokan a politikusok, és a nem politikus emberek között is kétségbe vonják a Szenteknek és az Istennek a hatásait, ahogyan az formálja a történelmet így, és ekként.

Nem az Isten és a léleknek tulajdonítják az ilyen formájú átformáló erejét, sőt az eredményeit sem.

Legyen az akár keresztény vagy nem keresztény ember, és akár hisz az Istenben, vagy épp nem hisz az Istenben, biztosan megfordul a gondolataiban, hogy a megmagyarázhatatlan események, erők mögött, nem e Isten, a lélek áll.

A hit kérdése a nem látott dolgokban és annak értékelésében, már itt dől meg mindenkinél…

Mégis, e hatásoknak az eredményei, minden okoskodás ellenére tények, nincs rajta mit vitatni való.

Egyébként érdekes az összefüggés, de mintha a történelem ismételné önmagát az eseményekben…

Azonban az összefüggések mellett további átfedésekre és kapcsolódásokra ráleltem ennek a Szentnek, és az 56 -os eseményeknek kapcsán.

Különös, de azért ennyire sok azonos átfedés és hatás, akár tudományosan, vallástanilag, és akár hit, sugallat kérdésében, azok akár bizonyíthatóak, akár nem, azért mégiscsak túl feltűnőek…

Szt. Johanna (Orleansi szűz) eredetileg DOMREMY-LA-PUCELLE néven a Franciaországi Domrémy falucskában született 1412. január 6. napján. Iskolákat nem végzett, parasztcsaládnak negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. Halálakor, 1431. május 30 -án ROUEN püspöke és az angol hadsereg vezérkara közreműködésével máglyán égetik el, az inkvizíció eretneknek bélyegzi.

Amikor látomásait, és Istentől a jeleket megkapta, még csak 12 éves kisleány volt, ám a rövidre szabott sorsa csak 19 évet engedett neki az életéből. Feláldozta életét az emberekért, a királyért és még nem kisebbért, mint magáért az Istenért. Szomorú a történet, de keserves kínok között halt meg.

Mintha előttem játszódnának le, ezek a kegyetlen események. Szinte a könnyeimmel küszködök…

A kisleány Istentől jelet kapott, hogy az akkori politikai viszály, és a Francia király hatalmának, továbbá az ország egységének megtartása végett, az Isten irányításával és segítségével, mint Isten akaratát képviselve menjen háborúba. Gondolhatnánk, 12 éves lánytól ilyet Isten nem kérhet.

Mégis való, tény, hiszen ma már a történelem is igazolja, és tanúbizonyságként is áll mellette.

A fő feladata, és Isteni küldetése az volt, hogy érje el a Király megkoronázását, és küldetését bevégezve, feladata volt továbbá megőrizni a szétszabdalt Francia területek egységét a 100 éves háború végére.

Így a Királyt, az Isten áldásával, és annak Szent Olajával felkenve segítette épp e szűz kisleány által az Isten hatalomra, a Francia nép és területeinek az egységét is megtartva.

Ma, ezért a Franciák, nemcsak mint Katolikus Szentet, hanem mint hőst is tisztelik, szeretik.

Mi Magyarok, 1956 folyamatainak a sugallati szent erő indíttatásában, továbbá a Nándorfehérvári déli harangszó örök Isteni erejének, mint hű tanúbizonyságaként, vajon miként is cselekszünk vele, tiszteletével, és emlékével?

Azt hiszem mindannyian adósai vagyunk ennek a Szentnek. Mi, akik a Magyarok Nagyasszonya, Szűz Mária, Istennek Szent Anyjának is tisztelői vagyunk. És mindazok, akik ebben nem is hisznek, de a történelem tiszta tényállásait megértették, sőt elfogadják, azt teljesen a magunkéivá tették…

Nem, nem dicshimnuszokat akarok erről a Szentről szólni, csupán a hatásait, és mulasztásunkról szólnék. Már ha figyelmeztek szavaimra emberek, Magyarok.

Ahol a világban hatásai, győzelmei, és jelenései voltak, ma már szinte mindenütt tisztelik, és szobrokat állítanak neki, emlékünnepeket tartanak tiszteletére. Csak minálunk, és még Szegeden sincs köztéri szobor róla.

Templomaink Szentjei közé helyeztük őt, holott kivételes erőket, metszeteket idéz elő, oly hatalmas.

És nem is ünnepli a nemzetünk, sem a nemzeti ünnepén, sem a vallási ünnepén úgy, és olyan mértékben, ahogyan azt megérdemelné. Ezek a gondolatok szárnyaltak ezután végig az agyamban…

Pedig az ő hatására, sugallatára indult el, Magyarországon az 1956 -os forradalom.

Épp itt Szegeden.

A Római Katolikus Anyaszentegyház egyik Szentje, és az emberek az egész világon mindenütt tisztelik, sőt még szerte a világban, mindenütt maga a politika is, és a harcok is tapasztalják hatásait.

Különös értékét adja ennek a létező személynek az, hogy ma már Boldoggá, és Egyházi Szentté is van avatva. Sőt ma már oly elképesztő fiziológiai és lelki hatásokat fejt ki a történelemre is, és az emberek lelkére, életére is, legyen az keresztény vagy nem, azaz hívő, vagy ateista az illető, hogy tiszteletére, még repülőgép anyahajókat, hadműveleteket és harcokat, sőt helyszíneket is elneveznek.

Ezt felismerve, a tettek mezejére helyeztem át tevékenységemet, és felvállalva mindent, cselekedtem.

A fentieket a miatt tartottam szükségesnek tényként itt leírni önnek is kedves olvasóm, mert e szép, és nemes város, azaz Szeged városa, szükségszerűen adósa maradt ennek a Szentnek azzal, hogy amíg más városok a világ számos pontján és helyein, köztéri szobrokat, emlékhelyeket hoztak létre, akár a Katolikus Anyaszentegyház helyi képviseletével karöltve is, addig Szeged, ezt elmulasztotta.

Jóllehet, ma már minden Katolikus templomban megtalálható, és egyben kapcsolat is teremthető Szt. Johanna erejével. Bár, kevesek hisznek a Szentek létezésében, sőt erejében és az áldásokat is minden másnak tulajdonítják, csak nem a Szenteknek és nem az Istennek.

Pedig ő ma is él, létezik, sugallata, megindító hatása tény s való. No, nem testben, hanem lélekben.

Mégis, itt Szegeden, sőt az országban, többet érdemelne ez a Szent.

Ugyanis illendőség ennek a városnak is, a politikának, sőt a hatalomnak is, de esetünkben az egész Magyar Nemzetnek is, hogy méltó emléket állítson JEANNE D’ARC / Szt. Johannának.

A politikai, gazdasági, és a hitéletben bármennyire furcsa, ma is érvényesíti hatásait, tehát jelen van!

No, nem látható módon, ám annak eredményeit megtapasztalva, már ezek igen valóságosakká, és bizonyítottakká is váltak.

Épp emiatt oly elképesztőek, és oly szépek, sikeresek a hatásainak eredményei. Lásd 1956...

További összefüggéseket kutatva, és keresve JEANNE D’ARC ma is érvényesülő hatásaiban, a sors, az élet és hitformáló erejében, újabb összefüggéseket ismertem fel. Azonban ezek az összefüggések, miként itt is igen nehezen megfoghatók, mégis bizonyítható tényekre találtam.

Ezek között, épp néhány eset és bizonyíték, kapcsolódás Szeged városához is kötődik, így vagy úgy.

Amikor SHAW megszületett, 1856 -ban, felfedezték az Istenbe vetett hit ellensúlyaként, a Neander völgyi ősembert. Mintha a pusztító, az ördög, megcáfolni kísérelte volna ezzel az Isten létezését és a Teremtést is… Pedig még ma is tény és bizonyított annak elismerése még a tudósok, kutatók között is, hogy Istennek léteznie kell, és létezik is, mind természettudományosan, mind az ezt tagadók előtt.

Szegeden 1856 -ban Bautzeni Mátyás emlékművét állítják fel, és restaurálják, amely épp a Szeged Alsóvárosi Ferences templom oldalán van elhelyezve. Mátyás története, munkássága, ma már ismert.

Az, hogy hogy jön ide Szt. Johanna, az az összefüggés, hogy amíg Mátyásnak van emlékhelye, emlékszobra, addig JEANNE D’ARC – nak nincs. Talán már 1856 -ban is, mint valami emlékezetes évszám alkalmával is, emlékeztetni akarta Szt. Johanna a renoválás évszámában és időszakában a Szegedieket arra, hogy tán tiszteletet és emléket kéne állítani neki, s általa Istennek?

Azonban mindjárt itt is világossá válik a kép, ha Szeged Csanád Egyházmegye történetét igen alaposan kielemezzük. Ugyanis 1456 -ban V. László Király látogatott el Csanádra, sőt Nándorfehérvárra is. Jóllehet, 1462 -ben még Mátyás is ellátogatott Csanádra…

Ráadásul Jean Brehal, az inkvizítor tábornok és a Francia királyi udvar is, és a Katolikus Egyház is, épp ebben az évben, tehát 1456. július 7.-én ártatlannak nyilvánította Johannát Franciaországban.

Miként ebben az évben JEANNE D’ARC Franciaországért rehabilitálják, hasonlóképpen itt Európa másik felén, 1456. november 8. napján V. László Nándorfehérvárra érkezik.

Viszont Nándorfehérvár, ma már a Magyarság, s tán a világ előtt arról igen nevezetes, hogy a híres-nevezetes ütközet óta él és szól, a DÉLI HARANGSZÓ, azaz emlékeztet mindenkit valamire...

Ennek hatása is ennek a Szentnek tulajdoníthatók, hogy ez a történelem folyamataiban így alakult.

Hogy mire emlékeztet? Azt a történelemkönyvekből ma már tudhatjuk, tanítják az iskolákban...

Igen ám, de ez a szent, JEANNE D’ARC, akkora Isteni erővel bírt már akkor is, azaz a halálakor, amikor megégették, hogy a déli harangszóval Nándorfehérvárnál, a háborúk és Istenre történő emlékezésévé tette a mindennapokban a Nándorfehérvári ütközetet is. A lélek ereje munkálkodott…

Azonban a lélek, és a szentek ereje nemcsak előre mutatóan, hanem még visszafelé mutatóan is érvényesül, és a történelemben különlegesen munkálkodik, visszamenőlegesen is kifejti hatásait.

Olyan ez, mint amikor egy házaspár a babájának vagy gyermekének, amikor az még meg sem fogantatott, tán még az meg sem született, az életfeltételeit megteremtik jóval a megszületése előtt. Sőt, mintha a bölcsen gondolkodó és cselekvő nagyszülők, a kicsi saját gyermekeikben már az unokáik életére, és jövőjére, sikerére is gondolnak az életcéljaikkal, az Isteni gondviselés mintájával.

Azt mondom tehát, helyes, ha az összefüggéseket keresünk, és találunk is az 56 -os számok, és annak Isteni és emberi, történelmi, és politikai, de legfőképp vallástani, sőt a hitbeli kapcsolódásaiban is.

A teljesség igénye nélkül, nem hiába jelöltem meg kapcsolódási hídként, vagy vonalként pl. Nándorfehérvárt, és a déli harangszót, sőt a Magyarságunkat is, és az 56 -os számokat is. Szt. Johanna Isteni erejű, szinte megfoghatatlan hatalmát, hatásait is. Sőt „rehabilitálásának” évszámát is.

Azonban ennyi megvilágosodás, és indíttatás már elegendő volt számomra, hogy világossá váljon minden előttem, a feladataim és indíttatásaim iránt, így a cselekvésem motivációját is meghatározta.

Ezeken az adatokon felül, nyilván biztosan találhatunk még a történelemben és a vallás, a hit, továbbá a politika területén is bőven, számos más-más további kapcsolódásokat, ha tovább keresünk.

De szerintem már ennyi bőven elegendő, ha csak a Szegedi vonatkozású elemekből merítünk.

Azt hiszem, a Nemzeti Ünnepünk ünneplése ez után más megvilágításba kell, hogy kerüljön a jövőt illetően. Ugyanis utópiának tűnik, de a hitéletünk, és a vallásos Magyarságunk tartása megkívánja a jövőben, hogy e Szentnek méltó tiszteletet adjunk.

Azt hiszem, nemcsak a történelmünknek része ő, hanem annak valós befolyásolója, formálója is.

És ez az álláspontom szerint igen fontos felismerés, ezért ennek az üzenete több mint fontos.

JEANNE D’ARC / Szent Johanna életéről, házi s történelemórákat is vettem, ezeket olvastam el…

A 19 éves szentéletű Katolikus szűz leány, noha nem volt iskolázott, mégis, tábornokokat megszégyenítő pontossággal, és sikerrel győzte le a hódító angolokat, természetesen mi másnak tudható módon, ha nem a tudaton kívüli, vagy annak közvetett formában történő Isteni ráhatás, sugallatnak a segítségével.

A valláskutatók, és régészek, még ma sem tudják, hogy ennek folyamata, Isteni hatása, irányítása pontosan hogy is zajlott, de tény és való, hogy megtörtént és eredményes, sőt igen sikeres volt.

JEANNE D’ARC az Isteni sugallat és fény hatására, kitartóan küzdve eljutott a királyhoz, aki mélyen vallásos lévén, felismerte benne az Isten küldetését. Az élettörténetét át lehet tanulmányozni.

Mivel a király, hiába is volt Istent félő, és hiába hitt a szorongatott helyzetében is az Isteni erő jelenlétében és megsegítésében, szüksége volt neki, az Istennek a ma akár úgy is mondhatnánk modern szóval, hogy „a csoda megjelenésére”, és emiatt, ez az ember a történelemtől és az élettől szorongatott helyzetében, elfogadta a kisleánynak felajánlott szolgálatát.

(Nem is tudom, vajon ma a politikusaink így tennének e, és egyáltalán mennyire hinnének Isten csodatévő irányító erejében, ha szorongatott helyzetükben megoldásokat keresnének, s találnának e?)

Nos, ez gondolkodásra késztethet mindenkit, az egyszerű embert is, sőt még a politikust is…

Aki kisleányként, olyan helyeken és olyan módon tudott győzni a seregével, mint ez az egyszerű igen fiatal hajadon, amit emberi számítással képtelenség lett volna győzelemre vinnie. Tény, hogy így előbb a kis létszámú csapatával Orleans városát vette be, és ott le is győzte a hódító angolokat.

Majd később, már az egész Francia hadsereget is irányítja, az Isten segítségével az utolsó csatájáig.

Amíg nem vesztett és el nem fogták, mindig győzött. Sajnos, VII. Károly és a Katolikus Egyház is, csak jóval később, 25 évvel a megégetése után, a halála után mondták ki ártatlannak, és mártírnak őt.

Azonban az Orleansi szűzként elhíresült lánynak, akkora ereje volt a lelkében, ami valóságban is megmutatkozott, hogy Szent életével még az életében is, és most már, a halála után is, nem látható módon ugyan, de az Angyalok, továbbá az Isten segítségével, igen erősen, ma is kifejti hatásait.

Ha bárki tiszta hittel, és tiszta szívvel vizsgálja életét és a nem is mindig tudatosuló hatásait, azonnal megérzi, és egyben rájön, hogy egy igazi Szenttel, elképesztő erejű Szentnek a hatásaival van dolga.

Különös értéket az ad életének, hogy a hitét vesztett Francia népnek, nemcsak visszaadta, hanem megtartotta őket hitükben és rávezette az Isten tiszteletére.

Még ma is kifejti hatásait abban, hogy az embereket immáron az egész világon mindenütt, rávezeti a Teremtőjének és a Szentek imádatára.

A Francia nép, Napóleon mellett nemzeti hősként szereti, s tiszteli, vallási oldalból pedig Katolikus Szent. Tudom, szinte dicshimnusznak hatnak ezek a sorok, ám tudni kell valóságosan értelmezni ezt.

Amikor e sorokat írom, mint valami történelemmel átszőtt novellát a saját életemből merítve, fura mód elfogultnak tarthat az olvasó mind vallásilag, mind e Szentnek az életét illetően.

Pedig nem vagyok az, bármennyire is annak tűnik. Nem is érzem egy kicsit sem elfogultnak iránta.

Ugyanis ez a történet, szinte már-már a tárgyilagosság, és nemcsak novella, a maga szerkezetében…

Mégis, akár Epika vagy más ez a novella, a maga teljességében egy rövid történetet, életet, életszakaszt tartalmaz a történések folyamataiban.

A Magyar Nemzet, e Szentnek, sok más hatásai mellett, kiváltképp épp az 1956 -os események kapcsán, azt hiszem, mindenképp emléket, tiszteletet kéne, hogy állítson neki.

Hogy mi is indított e levelem, és kérelmem megírására engemet, ma még nem tudhatom. Az viszont biztos, hogy az összefüggéseket felismerve, szükségesnek tartottam illendően felhívni a figyelmét minden Szegedinek és az érintetteknek is. Mivel a történet saját magamon esett, ez értékét növelheti.

Ugyanakkor a lelkiismeretemmel sem nem tudnék elszámolni, ha indíttatásomat nem oszthatnám meg önnel kedves olvasóm. Azt hiszem, talán több mint elgondolkoztató a témája.

Mivel e Szent, a harcoknak, forradalmaknak és ütközeteknek is a Szentje, a várak és harcszínterek helyein, és ott, azaz olyan helyen illendő és méltó szép emlékhelyet állítani neki, ahol az emberek is állandóan a jelenlétét érzik, méltó módon tiszteleghetnek neki.

Javaslataimat ekként fogalmaztam meg a Szegedi városatyáknak, és Szeged város lakosságának.

Mivel Szegeden elsődlegesen a régi vár maradványainak környezete erre a legalkalmasabb, valahol a Szegedi Móra Múzeum és a Tisza folyó / belvárosi híd környéke volna így a legideálisabb hely. Ráadásul a Szegedi Móra Múzeum eleje és környéke is megférhetne ezzel.

Már csak azért is, mert Orleans városa is a Loire folyó mentén fekszik, és a győzelmének a helyén, ott is állítottak tiszteletet emlékének.

Nekünk 1956 elindításának emlékhelye és tiszteleteként, mint sugallati hatása emlékezetes Szeged.

E Szent hatása Shaw drámájában tény és nyilvánvaló volt. Ami mára már, a valóságban összpontosult, és beteljesült. Az, hogy 1956 -nak milyen eredményei voltak és vannak, szerintem az már egy másik lapra tartozik…

A rejtély ott van, vajon az illetékeseket, kiket megkerestem, hogyan reagálnak majd a jelzésemre.

Jóllehet, a Nemzetünket is elérem előbb utóbb ezekkel az üzenetekkel, s talán, lesznek befolyásos emberek, kiknek füle, szíve, s lelke nem rejtett és zárt e nemes tettek és cselekedetekre.

Ekképpen gondolkoztam, miközben az illetékeseket leveleimmel, és a soraimmal megkerestem.

Mivel hit, és vallási szempontból sem nélkülözhető a tisztelet megadása e Szent részére, és még a Katolikus Egyháznak is Szentje, indokolt lehet ezen túlmenően, valahol Szeged Katedrálisának közvetlen környezetében történő szobrának felállítása.

Tehát ez is egy lehetséges hely javaslat lehet, ennek szóvá tételére is és leírására is így kaptam ihletet.

De mindenképp minimum Püspöki, vagy annál magosabb rangú áldás kérésével ellátva, a felállítás utáni ceremóniában. A Katolikus identitás erősítésének is ideális lehetősége nyílik ezzel e városban.

Javasolható lenne talán még a Szegedi Ferences Kolostor tere is. Azonban itt csak Nándorfehérvárra emlékeztetés, és nem az 1956 szikrájának mozgató rugó helyszíne lenne igazán emlékeztető tér. Bár a déli harangszó miatt, ez is ideális hely lehetne.

Ezt egyébként közvéleményezésre is lehetne, kellene bocsátanunk. Akár országosan is.

Mivel Shaw drámájáról van szó, épp ezért, akár a Szegedi Nemzeti Színházon belül is egy további kisebb szoborpárost is illene a városatyáknak elkészíttetni és felállíttatni, melyben elférhetne Shaw, és Saint Joan – ról készült együttes szobor. Ha a színház főbejáratán belül ez nem lenne megoldható, akkor közvetlenül a színház előtti területen valahol, ezek a szép szobrok elhelyezhetők volnának.

Végső soron a Dóm téren is elférhetne, de azt hiszem, itt a panteon elsődlegesen a közvetlenül Szegedhez köthető neves emberek panteonja.

Még akkor is, ha 56. elsődleges szellemisége, azonban itt fogalmazódott meg, és innét indult el…

Mivel mindnyájan nagy jelentőséget tulajdonítunk 1956 -nak, így méltó, és helytálló az a javaslatom a városvezetés, és a Római Katolikus Egyházi vezetés felé is, hogy a Szegedi Nemzeti Színházban, minden évben, hagyományteremtő módon, akár nyereséges a bevétel a lejátszással, akár nem az, egy alkalommal minden évben, október 23 -án GEORGE BERNARD SHAW (1923. SAINT JOAN) művét játsszák le. Ennek költségeit, még a város is mindenképp kibírná, bármennyi is lenne.

Tán TV felvétel is készülhetne ebből, és még az ifjúság is jobban értékelné, megismerné 56 - ot.

Enyhíteni lehetne a költségeket előadási pályáztatásokkal, netán tán Budapesti vagy vidéki színjátszó főiskolák fiatal szeplőivel történő lejátszatásával stb. De ünnepnek, mindenképpen indokolt kelléke.

Az ihlet az üzenet leírásában e fenti sorokban teljesedett bennem. De jött a többi ihlet, s indíttatás is.

További fontos momentum, hogy e Szent ünnepnapja minden évben május 30 napja. Ez azt is jelentheti, hogy a Szegedi Dómban hagyományteremtő hatalmas vallási egyházi ünnepként kellene megtartanunk. Sőt akár Egyházmegyére kiterjedően ezt a napot, ugyanis 1956 szelleme épp Szent Johanna indíttatásának és sugallatának, közvetítő erejének tudható be. És az is itt Szegeden!

Nos, ezt tisztességes, mint külső tereinken egyházi vallási programokkal is színesíteni lehetne, akár a társ egyházakkal is. Nem hiszem, hogy elhárítanák más felekezetek, egyházak e nemes cél segítését.

Soraim megírása közben az a felismerés vezetett, hogy a nemzet, és az emberek hitét erősítsem.

Úgy gondoltam, és ezt ki is fejeztem soraimban, hogy a politikát és a vallást ez esetben épp az választaná el e Szentnek az ünneplésében, hogy amíg Szent Johanna ünnepe minden évben május 30 napjára esik a vallásban, addig október 23 napja, Szt. Johanna ünnepétől élesen messze, és távol van időben, térben. Ennek ellenére, ott, és akkor is említést kell tiszteletével tenni róla, dicsőítve hatását.

Noha a politika és a történelem alakulásában épp Szent Johannáról is említést kell tenni ekkor is a nemzeti ünnepünkön, azaz október 23 -án, remélem, a politikusaink nem mossák össze a fogalmakat.

Azt hiszem, igen szoros a kapcsolat a vallás és a politika között, én mégis azt mondom, igenis szétválasztható. Ezzel a kérelmemmel nem hidat kerestem és kapcsolódásokat 1956 és JEANNE D’ARC között, hanem a valós tudományos, történelmi, és a vallási, azaz hitbeli hidakat tártam fel.

Amellyel nemcsak a Teremtő Istent, és magát Jézust, a mi Megváltónkat dicsőíthetjük meg Szűz Máriával együtt, mint vallási ünnepségünknek keretében, hanem miként JEANNE D’ARC mondta volt életében, Szent Mihályt, Alexandriai Szent Katalint is, és Antiokheiai Szent Margitot is.

Azt hiszem, templomainkban épp elegendő bizonyíték és tény áll e többi Szentekre nézve is.

Nos, JEANNE D’ARC, nemcsak életében, hanem a halála után is, és mind a mai napig is, igen-igen erősen kifejti hatását az emberek életében, legyen az akár hívő, vagy nem hívő.

Emiatt példaértékű lehet az egész Katolikus hívői közösségre, a hagyományteremtő vallási ünnep Szent Johanna tiszteletére. Kiváltképp itt, ebben a városban, azaz Szeged városában is.

Az, hogy ez a vallási ünnep mit és milyen programokat tartalmazzon, a Katolikus Egyház illetékes felelős vezetőinek a feladata szerintem kidolgoznia, megfelelő liturgiával és ceremóniákkal a templomon kívül és belül is egyaránt. E miatt, még Püspökeinket is megjelöltem a címzettek között.

Egyházi ünnepként, pedig a Katolikus vallási, liturgiai ünnepségek keretén belül, hagyománnyá, nagy hagyománnyá, sőt akár országosan is (56 miatt) akár a nem Katolikusok bevonásával is meg lehetne ünnepelni.

Ezeken az ünnepeken szabad téri egyházi zenei rendezvények, szavalások, vallási himnuszok felolvasásai zenéi stb. is megférnének. Biztosan volna nem vallásos emberekre is vonzása ezeknek az eseményeknek. Csak egyházi jellegű zenedarabokkal pl. könnyűzenei és komolyzenei zenekarok, művészek is ünnepi zenéket adhatnának elő stb. az egész országban.

Minden évben, ezt így, és ezen a módon megünnepelve Szt. Johanna napját.

Azonban október 23 -át pedig a Nemzeti Ünnepünket is megtámogató Katolikus Egyházi ünnepként is lehetne, sőt kellene kezelnünk. Tehát nem elégséges, csak, mint Katolikus Szentnek az ünneplése.

A fentiek tükrében, mivel indíttatást éreztem lelkemben, hogy e kérelmemet megírjam, és beterjesszem, elfogadták a mélységes tisztelettel és alázattal benyújtott kérelmemet a tisztelt címzettek.

Megírtam még azt is, hogy szívesen állok elébe bármilyen meghallgatásnak, konstruktív egyeztetésnek, véleményezésnek, és megígértem azt is a soraimban, hogy bármiben segítek, ha kérik.

Így a címzettek megkeresését, bármilyen is legyen a visszajelzése vagy visszhangja is kérelmemnek, ezt így tettem meg, mert mint valami Isteni indíttatás motiválta bennem, úgy érzem, szerintem nemes cselekedetet.

Ezek az események, csak két nap történései voltak ugyan, ám egy különös folyamatot indítottak el, azt is állíthatom. Szent Johanna mondotta volt a harcaiban: „Istennel a Népért és a Hazáért”.

Azt hiszem, tán ránk, a történelem harcaiban megtépázott Magyarokra is érvényes lehet a mondás, miszerint „Istennel a Népért és a Hazáért”.

E sorokat, így és ekként, 2011. március 15. napjának késő éjszakájába nyúlóan készítettem s írtam le.

Majd az azt követő napokban az érintetteknek eljuttattam. Az emberekhez szeretném, ha Szt. Johanna üzenete eljuthatna, és részére az őt megillető tisztelet és hála, minden embertől kisugárzódhatna.

Ez a történet, az életemnek, a városunknak, és a Nemzetünknek, igen fontos eseménye, sőt igen fontos eleme és része lehet, ugyanis hatásainak eredménye, ma már ismeretes.

A harcok véget értek, e Szentnek és az 1956 -nak köszönhetően.

A Magyar emberek hálát kell, hogy érezzenek, és reménykedhetnek az áldás, sőt a békességben…

Azonban miként Szt. Johannának majd 500 évig kellett várnia, hogy Boldoggá nyilvánítsák, így erős reménységem van afelől, hogy tán nekem nem kell nem 50 évet, de tán még 5 évet sem várni arra, hogy e Szentnek az üzenete, a Magyar Nemzet hívő, és szerető szívében megpihenjen.

 

EURÓPA

Magyarország

Szeged városában

2011. március 22. napján

Révész István

 

 

(EPILÓGUS)

(Nyilván abban mindannyian egyetérthetünk, hogy abban a pillanatban, amikor a megfoghatatlan, a misztikum, vagy épp a sugallat az indíttatás, annak eredménye már valósággá válik, mindenkiben valamilyen hatást vált ki. Képtelenség, és nem tud senki úgy elmenni mellette, hogy tudomást ne vegyen róla.

~ ÷ ~

Következésképp egyből azonnali valamilyen reakciót vált ki az emberekben, legyen az akár jó, vagy épp rossz. Azonban közömbös, többnyire semmiképp nem marad senki. Nos, ez is lehet az Isten ereje…

~ ÷ ~

Örülök, hogy megoszthattam önnel kedves olvasóm ezt a valóságosan megtörtént, és átélt esetemet. Arra kérem azonban az olvasót, hogy az ünneplését mindenképp reformálja meg. Javallom, hogy mindig figyelje az életét és a sugallatokat is az életében, sőt keresse az Isten, vagy a mindenható létezését a jelekben, mert lehet, hogy önt is hasonló hatások érhetik.

~ ÷ ~

És aki érzéketlenül nem figyel ezekre hatásokra és a jelekre, biztosan valamiről lemarad, és az élete, a sorsa, még kárt is szenved…)

 

~ x ~ x ~ x ~


 

 




 2.)

(Novella egy versről, mely az „aranymetszés” jegyében született.)

 

 

Az én hazám, magyarok dicsőítése

 

 

Úgy hozta az élet, hogy mint minden évben, így 2013. év végén is számvetést vetettem az eltelt esztendőről. Hogyan is lehetne ezt az évet, legalább a számainak alapján, emlékezetessé és széppé, vagy épp ha lehet, akár még talán értékessé is tenni? Nos, közeledvén az újesztendő a karácsonyi ünnepekkel, és hogy hát a tizenhármas szám is legyen valamihez köthető, keresgélődni kezdtem az ehhez kapcsolható technikai, tudományos, és művészeti, sőt még az egyéb témákban is.

 

A tizenhármas szám, a babonák szerint szerencsétlen szám. Kerülik is a használatát sok helyen, azonban én úgy gondolom alaptalanul. Nos, én találtam több helyen olyan tényeket, sőt adatként szolgáló bizonyítékokat, amelyek a tizenhármasra mint számra utalnak. Mind a művészetben, mind a tudományban, mind pedig maga a természetben is. Így például bárki által megtapasztalható, és átélhető, fellelhető a világ alapjait képező törvényszerűségekben és annak arányaiban is.

 

De megtalálhatók, sőt, csodák csodájára még működnek is, méghozzá igen pontos rendszerszerűségekben és törvényszerűségekben nemcsak a fizikában és a matematikában, de még az irodalom és a nyelvészet területén is. Tehát, nyilvánvaló, hogy jó tulajdonságok is köthetők ehhez. No, itt már ilyen irányú kérdések, sőt, kételyek is felmerültek bennem, hogy hogyan is vannak ezek, hogyan is működnek, és hova is helyezhetők az élet és a létezés titokzatosságában?

 

Ezután már szorgalmasan kerestem az átfedéseket, a párhuzamokat, nemcsak a természetben, és a matematikában, hanem például a film, fotó és egyéb művészetekben is. Köztük az irodalom, és a festőművészet, sőt még a biológiánk, a DNS rendszerben is. Felismerésemben rájöttem arra, hogy a ma használatos írólapjainknak zöme, köztük a fénymásoló papírjaink méretaránya is részben ezekre a szabályokra építhető fel. Sőt, még a gondolkodás is ide, ezekhez az érdekes arányokhoz köthető.

 

Sokféle módon tudakozódtam, és informálódtam. Eközben akadtam rá a Fibonacci spirál, és számrendszerre is az interneten. Az irodalmak között, még az “Aranymetszés legendája” c. könyvet is megtalálva és azt alaposan átolvasva, igen érdekes összefüggésekre akadtam. Melyek talán ma már, az aranymetszés matematikai, mértani, azaz Pitagoreusi arányaira, sőt annak alapvető szabályaira mindenképp tényszerűen alkalmazhatók. Az élet telített e mintákkal és bizonyítékokkal.

 

Érdekes mértani, és matematikai arányossága van például a kísérleti elektrongyorsítókban történő, részecskeütköztetés utáni részecske ütközések ív, azaz spirál alakjának is. Amely már, magából a természetből, és az anyag részecskéinek természetes viselkedéséből is mintázható, azaz, az bizonyíthatóan alátámasztott Fibonacci spirál ív alakú. A gyermekként a közismert búgócsiga pörgésének módja, rendszere, azaz az aranymetszéshez illő arány szabálya is ebből felismerhető.

 

Ifjúkorunkban az iskolai tanulmányaink során nyilván többen is találkozhattunk már sokszor ezekkel a szabályokkal. Tehát, még a természetben, és az elemi részecskék alkatrészeinek viselkedésében is megtalálható ezeknek az érdekes arány alakja és szabályrendszere. Nos, ennek még a matematikai szám modellje is így használatos ma már nemcsak a fizikában, hanem sokféle más helyen, módon, így aztán nem is annyira bonyolult, hanem inkább fontos kiegészítője a létezésünknek.

 

Nos, ez az “aranyarány”, azaz arányosság, mint a természetes egyensúly a szimmetria, és az aszimmetria között, akár még a pentagramma, vagy ha úgy tetszik, a szabályos ötszögnek a példázata is alátámaszthatja ezt a tényt. Azaz, a Pitagoreusok számarányait, és állításait Fibonacci nyomán. Miként akár példának okáért, a reneszánsz művészetben is felismerhető, sőt még a fotózásban és a filmkészítésben is, de talán ha igaz, a piramisok éle is az aranymetszés szabályai szerint készíttetett.

 

Mondják, és írva is van sok helyen e szó, hogy az “aranymetszés, azaz az Isteni arány” a helyes. Ez azonban titokzatosnak tűnhet. Ezeket az arányokat számokban, azonban már Fibonacci régen leírta. Egyszerűek ám ezek a számok, 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13 és így tovább növekedve, amelyeknek igen egyszerű a számítása, és a számokkal is mérhető növekedése. A fő szabály itt az, hogy mindig az előző két szám összege az eredmény. Mint például kiindulási pontként, a nulla meg egy, az egy.

 

Egy meg egy, az kettő. Kettő meg egy, az három, és ha három meg kettő az öt. A további összeadásoknál is így tovább növekedve. Nos, aztán gyorsan eljutottam a tizenháromhoz. Ezt a számok aranymetszésének és aránynövekedésének is lehetne mondani, vagy meghatározni. Épp a Fibonacci számspirál alapján. A tizenhármas számnak, így hát meg lett az értelmes magyarázata. De csak furdalta az oldalam, hogy nem e lehetne ezt alkalmazni, például a szótagok számarányaiban is.

 

Ezután gondoltam egyet, keresgélődök itt is ott is, hogy hátha találok, és egyáltalán létezik e valami olyan irodalmi mű, vers, vagy épp próza, melyet például az aranymetszés szótag szabályai szerint írtak. Azonban, csak igen keveset, tán csak néhányat találtam. Amelyeknél én, hiába kerestem, hogy a szó szerinti pontos aranymetszésbe, vagyis épp a Fibonacci számspirál szótagosztásába beleillenek. Én azt tapasztaltam, hogy többnyire nem, azaz sehogyan sem fértek ebbe bele ezeknek a szótagjai.

 

Nos, nehezen is lehetett felismerni bennük ezt a számspirált. Hát én is írhatnék egy verset, ami a Fibonacci számspirál szótagosztása szerint készült. Gondoltam én. És ezt megkísérlem megcsinálni, bármennyire is nehéz, és merész feladatnak is látszik, de úgy, hogy az egész mű elemeiben is ezeknek a szabályoknak megfelelhet. Tehát, döntöttem. Sőt, még belehelyezek rejtvényeket, mint a sorok kezdőbetűinek összeolvasásából keletkező úgynevezett “akrosztichon”, rendszert is.

 

Így akár az ötödik sortól visszafelé olvashatóság szabályainak is megfelelhet, hiszen úgy is igen jól értelmezhetők a vers mondatai, ha az ötödik sor, majd a harmadik sor, és végül az első sor mondatkezdésének olvasásával is igen jól éretelmezhető az egész versszak egésze. Természetesen itt is megfelelve az egyes, kettes és a hármas számszabálynak. Nehezítettem magam előtt a feladatot azzal, hogy a sorok szótagszáma is e számspirál szabályainak valamiképp illeszkedjen, megfeleljen.

 

Így aztán törekednem kellett még arra is, hogy maga a vers címében is, sőt még a sorok számában is, ezen felül még a sorok összes szótag számában is, tehát még a szavankénti szótagosztásban is a Fibonacci számspirál és “aranymetszés” szabálya érvényesüljön. Mindezt értelmezhető sorokban, odaillő szép, élményszerű szavakban, és maradandót alkotva az örökkévalóságnak. Mivel kevés nyolc szótagos magyar szót találtam, így megmaradtam a sorok végén a három plusz öt szótagoknál.

 

A nehézséget az is súlyosbította, hogy e szabályok mellett olyan értelmezhető összefüggő versképet kellett kialakítanom, amely méltán dicsőségére válhat a címében kifejtettek szerint az egész magyarságunknak, mind a magunk, mind a világ nemzetei előtt. Hát belefogtam. És a végére már igencsak bele is jöttem. Bár, azért igen kűzdelmes volt a nagy-nagy magyar szókészletből az épp oda beleillőket megtalálni, rendszerezni. Aztán értelmes szavakká, fogalmakká is formálni a vers sorait.

 

Nos, a mű megszületett. Idézek is most belőle, hiszen a 40 versszakból már akár az első kettő és az utolsó kettő versszak is, különösképpen nemcsak mondanivalójában, és szerkezetében, hanem épp a kifejezésmódjában is messzemenőkig beilleszthető mind az aranymetszés szabályaiba, mind pedig a Fibonacci spirál számrendszerébe. Természetesen, a teljes vers az, ami az egyedisége, továbbá a művészi értéke mellett, talán még maradandót is közölhet, üzen, mind a jelennek, mind az utókornak.

 

AZ ÉN HAZÁM, MAGYAROK DICSŐÍTÉSE

 

Hang és színek üzennek, kitárhatnátok szívetek, s figyelmeteket,

Úgy is látszik mindenütt, messzeségekben ragyognak eredeteink.

No de hogyha szenvedünk, reménykedhetünk gyönyörű jövőképekben,

Ott él messze vidékek szépségeivel, kezdetek kezdeteiben.

Ki az aki hallgatná, szenvedésekből tanulna, s okosodhatna.

 

Itt van velem, magyarok isteneivel, szentekkel, üzenetekkel,

Sőt most veled szárnyalunk, emlékeinkkel, szavakkal s angyalainkkal.

Tudd meg ember, fenséges dicsőítésben, krónikák sokaságával,

Ez az, amely figyelmed kellemetesen leköti, bölcsességekkel.

Nem kell félned szenvedned, messzeségekben szárnyalhatsz, s felemelkedel.

 

 

Amikor a vers megírásába belefogtam, elgondoltam, vajon hogy is nézhetne ki a verskép, hogyha a himnusz, és a prózaóda nagy ívű szerkezetét is ötvözném, például a lírával és más formákkal. Gondot okozott az is, hogy vajon szükséges e épp ennyi versszakra bontanom a teljes verset, vagy talán még kevesebb is elegendő lehetne. Én ezzel a formával, azonban az ötös és nyolcas Fibonacci számsorok növekedő arányainak is eleget kívántam tenni mint fő szabálynak. Így lett ennyi a versszakok száma.

 

Azonban úgy tűnik, hogy a régies szavak, fura fogalmak mellett, mintha eleget tudtam volna tenni a vers, ez iránti, azaz címbeli szótag osztás kívánalmainak is. Továbbá, a világon bárhol is élő magyar embertársaim, ha olvassák ezt a verset, nemcsak a magyarságukra és a hazaszeretetükre, sőt, még tettekre is sarkallhatja őket, hanem még tanulhatnak is belőle. Benne a történelmünkről, országunkról és a hazafiságról is úgy teszek említést, hogy abból fiatal és idősebb is egyaránt épülhet gyarapodhat.

 

A szerkezet és verssor száma, tehát mind a pentagramma, azaz az ötszög ötös számához, mind a Fibonacci spirál számrendszer arányaihoz úgy igazodik, hogy abban nemcsak a szótagszám, hanem a művészi érték is kidomborodik bárki számára érthetően. Kifejezett cél itt azonban az volt részemről, hogy a régi és a mai magyarság, magyar vidékek, és talán a sorsokra és történetekre, történelemre utalóan, tartalmas és biztató jelen, sőt, jövőképet alkossak a múlt hatalmas anyagából az olvasómnak.

 

Ezt érzékelhetővé tettem, még a versnek a legvégső befejezésében is…

 

Él és talán eljöve, Magyarországnak nagysága, hatalmassága,

Lesz víg jövő, virágok, csillogásokban ragyognak alapzataink.

E név, Magyar, egyedül neveztethető mindenütt embertársaim,

Tán csak múlhat bánatunk, megbecsülnének nemzetek sokaságai.

Ezt már várnánk s hallhatjuk, Magyarságunknak méltóság, tiszteletükkel.

 

Ez az érték nemzetek, Magyarországnak aranyló dicsőségében,

Lesz új jövő mindenkor, reménykedhetjük közelgő eljövetelét.

Jön majd szózat, himnuszunk, emlékeztetünk, emberek feltámadhattunk,

Öt és minden világrész, tiszteletükkel övezik Magyarságunkat.

Nap s szín ragyog, nemzetünk dicsőítésén, Magyarok dicséretével.

 

 

Mindig is szerettem a szótagok és a szavak játékát. Talán jó példa lehet erre, a ma már talán ismertté váló, és az interneten is olvasható “Iskola” c. haiku verscsokrom. Sok kritika érte ugyan, mert nem a természetből merítve, és nem kifejezetten csak a természetre koncentrál a kifejezése és értelmezése, de egyébiránt mindenben megfelel a haiku szótagosztási szerkezetnek. Én ezzel a verssel egyébként is egy új műfaji szárnyát szerettem volna nyitni a haiku verselési módokon belül a magyar nyelvben.

 

A haiku öt, hét, öt szótagos vers sorok szaftos tartalma, jó alapot és tapasztalatot adott nekem a Fibonacci számok alapján tervezett versíráshoz. Én úgy gondolom, hogy ezzel a szótagosztási szerkezettel is igen szép egységes, és ami a fő, kiemelkedő mű születhet a szavak és mondatrészek ez a fajta összeválogatásával. Nem könnyű, de bele lehet jönni. És igen jól meg lehet tanulni így is verset írni. Tény ma már az is, hogy a Hunokat a például régiek, még hosszú “ú” betűvel is írták...

 

A vers írása közben, és még utána is, mikor az elkészült, a lelkem oly hatalmas szárnyakkal szárnyalt a gondolatok és a sugallatoknak szárnyán, hogy az még nemesebb további gondolatokat gerjesztett elmémben. Inspiráló zenét hallgatva, közben az “El Condor Pasa” zenéje, és még a közismert “1492.” c. zenemű is segíthetett, mely az új jövőt, és a szabadságot jelképezve, már más dimenziókba röpített el, így is segítve a vers szavaival való alkotásomat.

 

Amely mint valami aranyba öltözött sas, a szivárványhídon, amint velem az idősíkok spirálján a múltban, és a jelenben is szállt. És ott időzött, majd tovaszállva szárnyalt a sorsoknak és a történeteknek képcsarnokaiban a mindenségen át. Átélve talán azt, hogy a mi, azaz a Magyarok sorsát az egész világban, az életünket és történelmünket is, hogy éltük és éljük meg. Sőt, ami miatt én elneveztem ezt a verset, “AZ ÉN HAZÁM, MAGYAROK DICSŐÍTÉSE” szép címmel.

 

 

Magyarország, Szeged városában

2014. február 21.

Révész István

 

~   ~   ~

~   ÷   ~

~   ÷   ~

 




 3.)

~   ÷   ~

 

               

 

 

FÜRDŐSHOW A SZEGEDI MAXIMÁLIS SZERETETSZOLGÁLATNÁL...

 

„Nagynovella a Maximális Szeretetszolgálatról, továbbá Racsni úr biztonsági szelepének kidurranásáról...”

FÜRDŐSHOW

A SZEGEDI

MAXIMÁLIS

SZERETETSZOLGÁLATNÁL...

 

Szlogen: „A hatalommal lehet élni, és lehet visszaélni...”

~ ~ ~ avagy ~ ~ ~

„A legjobb pandúrból lesz a legjobb rabló ~

...és viszont...

_

 

~ A legjobb rablóból lesz a legjobb pandúr...”

 

 

Mottó:

„Nem a kutya csóválja a farkát,

hanem a farka csóválja a kutyát...”

 

 

Prológus (Bevezető)

 

Történetem bevezetőjében vagy inkább előszavában, engedje meg a kedves olvasóm, hogy néhány sort írjak előbb magamról, ugyanis a történetnek az egyik szereplője és egyben szenvedő alanya, azaz kárvallottja is én vagyok.

Ez a nagynovella az élet színjátékának az ajándéka, hisz a téma mindig az életben és előttünk hever.

Még akkor is, ha kissé élcesen, talán a poén különös köntösébe öltöztettem több szálon ezt a nagynovellát. Meg aztán manapság a derű, mintha fogyóeszközként hiánycikk lenne, írtam ezért így.

Ugyanakkor a félreértés elkerülése végett, eleve el szeretném oszlatni az előítéleteket a szeretetszolgálatok, és a karitatív szervezetekkel kapcsolatos negatív érzelmekről és téveszmékről a valóság talaján állva, továbbá a tiszta igazságokról is felvillantva a valós tényeket.

Tehát úgy osztom meg a történetet és annak a bohózatba illő elemeit mindenkivel, hogy az nem sérti sem a személyiségi jogokat, sem a szólásszabadságot. Egyszerűsége ellenére, azonban tartalmazza a fájdalmat is, és a poént is, tisztességesen ízesítve, és egyszerre körül is írva a dolgokat.

A miniszoknya alól felvillantott fehérnemű kíváncsisága és élménye vezesse tehát önt kedves olvasóm, amikor e nagynovellát átolvassa, és derülhet.

Közben, talán még bölcsebbé is lehet a mindennapos dolgaiban, e a soroknak az elolvasása után.

A hajléktalan, vagy épp a szegény sor, vagy inkább sors, (ami mindig relatív, miként Einstein Speciális Relativitás elmélete is bizonyítja hűen, hogy minden relatívan) relatív.

Bármennyire is furcsa, a kicsit módosabb emberek értetlenkedéseiről már ez esetben még nem is beszélve, derűvel kell mindent ismertetni, a valóságra rádöbbenteni, netán észhez téríteni.

Ugyanis tény, hogy az ezen az eseteken értetlenkedőket és finnyáskodókat is fel kellene ezen felül még világosítani, mit is jelenthet ez a név, vagy inkább titulus, mint hajléktalan, vagy szegény, nyomorult, esetleg koldus. Mert hát, mindegyik kifejezés más, és mást jelent.

Tehát szólok itt a gazdagabb rétegeknek, és talán az iskolázottabbaknak vagy épp a műveltebbeknek is a szegényekről és koldusokról, kiknek a pórnép közege oly idegen, taszító, tán lebecsülendő számukra.

De mivel ez a nézet, még a köznéptől sem áll távol, így aztán azokat is fel kéne valahogy okosítani, világosítani, a társadalomnak e nemes tagjai felöl.

S tán szerintük még becstelenek is ezek, sokszor tévesen ítélve meg a helyzetet. Hogy így aztán ha figyelnek, egy igen-igen különleges világ tárulhat fel előttük, ha tiszta szívvel kinyitják figyelmüknek ablakait és ajtóit a napfényes élet történeteire.

Amely már tőlük talán nem is lehet olyan távoli világ, hisz a gazdag is lehet egyszer még igen-igen szegény. Van, aki oly magas lóról szemléli a helyzetet, hogy félő, hogy leeshet. Közébünk, közéjük. Viszont az is igaz, hogy könnyebb lecsúszni a koldus szegény állapotba, mint onnét ki is emelkedni...

Sok koldusnak és hajléktalannak ez az állapot azonban már egy életforma, miből ki sem akar tán lépni, mert belefásult.

És talán, mert kedvét vette a nyomor, a kora, a betegsége, netán a lehetőségeinek hiánya és egyebek.

Ennek a helyzetnek mindenütt és mindenkor megvannak haszonélvezői, de annál inkább, és sokkal többen vannak szerte a világban, és köreinkben a kárvallottjai, vagy inkább szenvedő alanyai.

Így e bevezetőben említést kell tennem még a tervezett könyvemről is, benne rengeteg sorsnak az esemény élménytöbbletével tervezek megajándékozni az olvasót.

Biztosan furcsa a kedves olvasóm számára, de valamikor évekkel ezelőtt úgy döntöttem, hogy megírok egy könyvet, melynek az úgynevezett „HAJLÉKTALAN SOR & HAJLÉKTALAN SORS...” címet adtam.

Talán majd egyszer előbb utóbb, azaz rövidesen „piacra is dobhatom”, azaz közrebocsájthatom, okulván és megismerve, azaz megismertetve mindannyiunk számára a keserű valóságot kifricskázva, ha úgy tetszik „édesen és élcesen” körülírva, közrebocsájtva az eseményeket mindannyiunk javára.

Így mindannyian derülhetünk a keserűségeken, vagy épp a derűs történeteken, és talán egy-egy élménytöbblettel is gyarapodhatunk.

Ebből merít ez a különös címzésű és tartalmú nagynovella, mely az igazságról, és az esetenként előforduló, a róla elröppentett „í” betű után, mintha a „gazságról” is említést tenne, vagy tesz is.

Mely igen hasznos, sőt tanulságos lehet itt nemcsak a szociális munkások és az ezen a területen dolgozó, tevékenykedő alkalmazottaknak tömegei részére is, hanem inkább mindannyiunk számára.

Hanem a közjónak, és tán az „ipari sajtónak” is jól jöhetnek e sorok.

Így aztán, még meríthetnének belőle, talán még a „nagy-nagy” politikusaink is, kik sokszor a fejünk felett, és a zsebeinkben kotorászva döntenek, hoznak hasznos és haszontalan, sőt sokszor igen káros határozatokat, törvényeket-jogszabályokat a mi kontónkra.

Függetlenül attól értve mindezeket, hogy az hajléktalan e, vagy koldus e, vagy épp a módosabbnak tekinthető szegény, esetleg tán az újgazdagot játszó-megjátszó e az a „kliens” a nemzetnek soraiban.

Sokszor így tönkretéve, rombolva, vagy épp építve a társadalmat, az életeket, és a sorsokat is...

Azután a döntést hozók, a tévedéseik és hibáik esetén pedig ráfogva a saját butaságukat és galádságukat mindenfélére, köztük akár még világgazdaságra, és más politikusokra is, sőt még a legkülönfélébb „mese a holdba” címzésűnek nevezhető igencsak üres kifogásaikra.

De talán tanulhatunk belőle még mi szegények is, azaz a kevésbé módosak is, kiknek hangja, sóhaja és nyögése is elvész a semmibe, a messzeségben és az idő múlásában, sőt még az életünk nagy-nagy morajlásában is. Azonban, talán némi bölcsességre mindenképp szert tehetünk mindnyájan belőle.

Manapság tán a közhelynek számító szegénység, és a hajléktalanág is hierarchiába „rangsorolódik”.

Ha igaz...

Arra gondoltam, hogyha Mikszáth megtehette, én, aki mint nálánál jóval kissebben, ugyanúgy miért ne írhatnám le, sőt ez esetben, találóan hivatkozhatnék a példaképem, Ráth Végh István írásaira is.

Melynek mindannyian vagy így, vagy úgy de haszonélvezői vagyunk, vagy épp lehetünk talán egyszer az életben, ha más nem, legalább abban, hogy a dolgok olvasásával máris jót derülhetünk...

Aki AZ EMBERI BUTASÁG c. könyvében igen élcesen, azaz viccesen fricskázza ki a kimeríthetetlen tárházzal rendelkező emberi butaságot, a balekságot, tudatlanságot és a naivságot, sőt még sok-sok más ide nem illő illetlen egyebet is az anekdotáiban.

Az én történetem ugyan nem anekdota, de érdekes téma lehet a maga nagynovella tartalmában, még ha az vicces figurák és színek kavalkádjába is vannak csomagolva.

Tudni kell azonban azt, hogy a szociális rendszer munkatársai, alattvalói és szolgálattevői, vagy így, vagy úgy, de mibelőlünk, azaz a hajléktalan sorsig lecsúszott szegényeken, nyomorultakból élnek meg.

Azaz a munkájukat, fizetségüket ebből kapván, melyért a megélhetésüket is financírozniuk kell az együttérzéseik mellett, és e nemes feladat, sőt küldetés elvégzésére adták fejüket, tehát becsüljük csak meg őket.

A Caritas, mint a Latin „Szeretet” szóból átnemesült és magyarított karitatív, azaz szeretet és szolgálat minősége szó, annak dicsősége, és szépsége azonban fentebb való az evilági múlandóknál.

Így azok az emberek, akik a szolgálataikkal és szervezeteikkel a szegény emberek tömegeinek „gondozására kezelésére”, vagy inkább segítésére áldozzák életüket, idejüket, energiájukat és értékeiket, azért jöttek létre, hogy feladatukhoz híven, ezt a nemes és szép elvárást, így az embertársaikat kiszolgálják, ellássák.

Egyébként meg nem lenne munkájuk, ha nem lenne szegény ember, vagy hajléktalan, vagy rászorultak... Azonban e rétege a társadalmunknak nemhogy fogyni látszanék, hanem tán mintha épp egy kissé bővölködés volna tapasztalható a létszámának sokasodásában. És a nyomorában is…

Ezt azért szögezem le máris most itt jó előre le a küszöbre, sőt kiemelem, mert a szociális szolgálatok alapvetően, jó és nemes céllal jöttek létre mindenütt, és igen jól, sőt helyesen működnek, amit a munkatársaik nemesen, mint küldetést igen szépen végre is hajtanak.

Azonban itt, most a hibák és a hiányosságok előtt gyorsan eltakarom a szememet...

(Van, amikor ők takarják el a szemüket... Ritka, de igaz. Sőt van, amikor durva szóval élve, pofára méretik a segítség, jóakarat... A szegények között is van, ki jómódú és gazdag, közben koldusruhát öltve a nyomorultak alamizsnáiból él meg, vígan, „vastag bőrrel a pofán”, részesedve helyettük, és velük, a némi közjóból...

A 300 fokos munkaundor és közjóért tenni akarásnak a kerülésének betegsége, a hajléktalan vagy a szegény embereket sem kíméli... Sajnos...

Találkoztam már oly emberrel is az életutamon szép számmal, ki inkább éh kopton, vízen és száraz kenyéren élt, mintsem hogy bármilyen hasznos, vagy épp „haszontalan” munkát végzett volna...

És mintha a tüzes vasat fogta volna meg, úgy hajította el a munkát igencsak jó messzire... Sőt menekült tőle.

A munkába visszaszokni, vagy épp visszavezetni, visszaszoktatni, a többnyire súlyos munkaiszonnyal rendelkező igen széles rétegeket, tán még az egész társadalmat is, köztük a szegényeket, és a koldusokat?

Ez aztán a művészet... Vagy lenne a művészet… Ez eddig, ez azonban még nemigen sikerült senkinek...

Tán a hazai politikusainknak mégis sikerülhet bizonyítania az ellenkezőjét az egész világ előtt?...

Lehetőség szerint tán még a betegeket és a rokkantakat is visszavezethetnék a munka világába?

No, az viszont aztán igen-igen nehéz feladatot jelenthet bárkinek, még a politikusoknak is.

Tehát „kigyógyítani” a munka iszonyának a betegségeiből bárkit, ha netán-tán erre vállalkoznék, lehetetlen dologra vállalkozik bárki is legyen az...

Talán manapság már, vagy még, ez is kezd köztudottá válni. „Hiszen amelyik kutyát a nyúl után kell verni, hogy fogja meg, az soha nem fogja meg.” Vagy tán tévednék ebben?...

Aztán pedig szemesnek áll a világ, elv alapján, a kihasználókat is van, amikor tévesen szűrik meg a segítők, karitatív szolgálatok, mert lyukas a szűrőjük...

A továbbiakban, a Bibliai Szamaritánus példájával élve, sokszor még a hajléktalanok is „WC tartalomban hagyva” kerülik ki a másik hajléktalant, vagy épp szegényt a segítésben, holott segíthetne az, az ismeretlen társán, és kiváltképp, ha a bajbajutott nem is részeg... Így ahelyett, hogy segítenének rajt’, mert tehetnék, mikor lehetne, sem teszik, a nyomorult is elfordul a társától...

És ha a szegény vagy hajléktalan mégis, és sokadikra ismételve megpróbálna kitörni, és kimászni valahogyan véletlenül a nyomorából, megoldva a lehetetlennek tűnő megoldandó a helyzetét, szinte mindenütt ismét belenyomják nyakig megint a WC tartalomba, hogy aztán végleg elmenjen a kedve az újrakezdéstől, s vagy feladja, vagy belepusztuljon...)

Van ugyan, mikor a hibákat a működtetésükben, sem nem ismerik fel a szolgálatok, és még a segítők sem. Pedig, őket aztán biztosan mindég a jóakarat, és a jó szándék vezérli, és így, sokan ki is használják őket. (Sajnos.)

Miként a szlogenemben is pontosan megjelöltem, így az emberi gyarlóságtól még a karitatív emberek sem mentesek, hiszen a segítéssel is, mint minden hatalommal, lehet élni, de visszaélni is.

Tudni kell azonban azt az egyik főszabályt, még ha nem is ismernénk, hogy a szeretettel lehet pusztítani, sőt ölni is lehetséges... Miként a jóakarattal is…

Ezt még a politikusaink figyelmébe is szívesen ajánlanám, mert ma már igencsak fogy a Magyar, legyen az koldus, vagy épp gazdag, a nyomor és a szegénység nem kímél senkit sem.

A nemzet teherbíró képességét mindig is a leggyengébb láncszem határozza meg, és jeleníti meg…

E hosszú nekifutás után, már egy valóságos, megtörtént esetemet osztom meg az olvasómmal, az etika, és az erkölcsnek a megtartása mellett, sőt a személyiségi jogokat is mélységesen tiszteletben tartva az érintettek felé.

Tehát úgy bocsájtom íme közre, ezt a szomorú/nevetséges, vagy annál is inkább betyárosra sikeredett történetemet, hogy az inkább a témát kifricskázza, azaz a vidámabb oldalából közelíti meg, és inkább a szomorút a nevetésre sarkallóan mutatja be, mintsem drámát formálna, vagy könnyeket fakasztana.

Így aztán törekedtem a poénos kifejezések szaftjával körítve, egyben az emberi butaság és bitangság, továbbá galádságnak tepertőjével ízesítve az ízeket, úgy megszínesíteni ezt a témát, hogy az mindenkinek úgy édes-keserű, sőt, nevetésre is sarkalló legyen a végén, hogy a derűt és a véres valóságot is hűen visszaadva, jóllakva az irodalom eme válfajával, okosodjon, s bővelkedjen...

Még ha egy kicsit úgy tűnik is néha, hogy a pejoratív kifejezések az etika és az erkölcs határát súrolják, azonban azt át nem lépve mondanám előre bocsájtva máris, hogy:

„Minden szentnek, vagy inkább álszentnek maga felé hajlik a keze”...

Ugyanis ma már mind jobban elterjedő félben lévő gyakorlat, hogy az egyik ember felettébb valónak tartja magát a másiknál, és az alázat, azaz a másik ember tisztelete, kihalófélben lévő ágazat...

Soha nem gondoltam volna azonban azt, hogy egyszer valaha még én is sorra kerülhetek, azaz kerülök a megnehezített életemben, és a kárvallottak, sőt aztán még a szenvedők táborának ilyetén részesévé válok.

No, de hát a legteljesebben csak az tudja ismertetni az eseményeket, aki azt tán még át is élte, azaz benne is volt, és megszenvedte azt minden ízében, részletében.

A szinte kabarészámba fúló esetem, a Maximális Szeretetszolgálat és a Racsni úrral így történt...


 

Novella

Történt, hogy várván a tavaszt 2012 márciusában, és miként évek óta tehettem, heti rendszerességgel igénybe tudtam venni egy arany áldást, a mind jobban lecsúszó szegény nyomorult, és mind jobban az igen-igen szerénnyé zsugorodott nyug, azaz inkább nyög díj helyzetemnél fogvást.

Ezt az arany áldást én elneveztem a borotválkozásnak, sőt még ide tartozik a fürdés is, mit a Maximális Szeretetszolgálatnál ejtettem meg, mint tisztulási rítust, és rendszeresen a külsőmben.

Nemcsak kedvesek, rendesek voltak mindég velem, hanem meg tudtam ejteni még a napi újságolvasást is, és azt tapasztaltam, hogy tán még a sorstársak is viszonylag normálisan viselkedtek egymással, sőt össze is fogtak, ha kellett...

Az elmúlt évben egy a saját magamon esett történetet is lejegyzeteltem érdekes álom formájában, mely a SZENT JOHANNA MA IS LÉTEZŐ EREJE... címmel született meg tollamból.

E szép művemet közre is bocsájtottam, sőt még az internetre is kitettem.

Ugyanis az a történet is ugyanígy, mint ez, a március 15 körüli időben játszódott le.

 

Már-már úgy tűnt, lehet, hogy élmény nélkül maradok ez év március 15.-re.

Azonban ebben az évben sem nem került el engemet az a szerencse, hogy egy újabb élménnyel gyarapodjak. Sőt, még hogy egy kicsit bölcsebbé is legyek…

Pedig a várva várt esemény, jelzés, épp a márciusi nemzeti ünnepünk napjai körül mégiscsak megjelent, épp a személyes életemben. Igaz, az utólag játszódott le, de azért az, csak nem maradt el.

Ez az élmény egy show számba menő kabaréval kezdődött, épp a nemzeti ünnepünk előtti napokban.

Amikor is mint köztudott illendő letisztálkodni a szennyesünket, hogy tiszta lélekkel és testtel adjuk át magunkat az ünneplés örömének, legyen az a személy akár újgazdag, vagy épp hajléktalan koldus.

A borotválkozás rítusa, és a tisztálkodás élményében való részesülésem helyszíne, a Maximális Szeretetszolgálat fürdőhelyiségére korlátozódott, hacsak nem akartam a szabad Tiszai folyóvíz kora tavaszi igencsak hidegebb hűsítő áldásait élvezni a napsütésben.

Vagy, épp a lavór segítségét kellett volna igénybe vennem. De inkább megmaradtam a fürdőhelyiségnél.

Természetesen a szabályok virágcsokra is járt a fürdőhelyiség használatához.

A klienseknek tehát ki volt írva jól láthatóan a fürdőhelyiség tükörszobájában, azaz a toalettjében, hogy a fürdés után a helyiséget szíveskedjen a használó, legyen az professzor vagy analfabéta, mindenkor méltóztasson tisztességesen maga után feltakarítani, felmosni.

Voltak ugyan analfabéták, de többnyire felemelkedtek ők is a kultúrához, és elmélyítették tudásukat, ismeretüket is e szakterület értelmezésében, tehát a feltakarítás nem volt senki számára kérdéses.

Ezt tehát többnyire be is tartották a fürdőzők, bár, soha nem volt ellenőrizve minden egyes egyén után a rend. A személyzet sem regulázta még annyira szigorúan a klienseket a régi időkben.

Azok a régi szép idők…

Én, ki író, sőt zeneszerző is vagyok, mint művészhez méltatlan lett volna, ha ennek az elvárásnak nem teszek eleget.

No de van az életben olyan, mikor az ember, ha van sipka a fején, azért kap nyaklevest, ha meg nincs sipka a fején, akkor meg azért kap nyaklevest... Átvitt értelemben, velem is ez történt...

A Maximális Szeretetszolgálathoz igen sokféle ember járt. Történt, hogy egy főúr minőséget óhajtó, egyben jóakarattól duzzadó keblekkel segíteni szándékozó szociális munkás segítségét kapta meg a Maximális Szeretetszolgálat. Ez az ember górcső alá vett mindenkit. Mert hát a rend, az rend...

A tisztálkodás kérdése, tehát megoldott volt régen is...

 

Bár esetenként előfordult, hogy egynémelyek a tusolót WC-nek tekintették, a WC-t pedig detoxikálónak vagy kijózanítónak, hová be lehet hányni, és ahol a cigarettafüst kábulatában valahogy a férfiúi csövelés mindig a WC piszoár mellé is juttatott tartalmat.

Tehát, nagyon, nagyon régen, azért rendben ment minden a Maximális Szeretetszolgálatnál.

Hol volt példa arra is, hogy az egyik művész még a másikat is büntetlenül ócsárolhatta, beperelhette, sőt még feljelenthette büntetlenül a Maximális Szeretetszolgálatot is, mert a zsíros kenyerét nem eléggé simára „kenyték” meg neki.

Vagy épp a kiszolgálásnál nem elég kedvesen és szépen mosolyogtak reá...

Természetesen a Maximális Szeretetszolgálat igen nagy szeretettel várta e „művészt” továbbra is vissza, hiszen a kiebrudalás kérdése még nem volt tisztázott, és e rejtvény megfejtése a mai napig várat magára. Tehát, rendben ment minden...

Eltekintve attól, hogy ha valakit egy szolgálatkész ember, azaz „Racsni úr” eltanácsolta az élet iskolájába, más irányba és vidékekre...

Így aztán nem volt, nem lehetett apelláta az odajárkálásból, és „Racsni úr” rászállva a megváltói szerepkörében erre az emberre, a Szeretetszolgálatnak már ő maga mondta meg, vajon mit is és hogyan tegyen, sőt kivel szúrjanak ki, vagy kivel bánjanak szépen, megváltói segítséget is nyújtva.

No, de ki is ez a „Racsni úr”? Mert hát van, amikor kontrázik, van, amikor vált, és van, amikor kicsit zavart keletkeztet maga körül, miként a kerékpár racsni, ha nem működik jól...

Egy kicsit be kell így őt mutatni, ugyanis manapság, már-már úgy tűnik, hogy az odajáró hajléktalanok, sőt szegény emberek megváltójaként tündöklik, ki sorsokat befolyásol, élethelyzeteket tör szét, zúz, vagy változtat meg a Maximális Szeretetszolgálatnál, vagy inkább azzal karöltve.

Sőt, mintha tán még áldást is tudna osztogatni a”klienseknek” sok, igen sokféle módon, ha igaz a mondás...

S ki nem lapos kúszás szőnyeg alatt, vagy akár nem hajol meg még lélekben is hétrét előtte, annak tán azon nyomban vége is.

Tehát kérem, rájár a pszichológiai és önleértékelődésnek a kiebrudalási rúdja, még a szegényekre is.

Racsni úr, ma már, mint valami szerepkört tévesztett személy, tán a hatáskört is túllépve dönt, határoz, és így aztán szalutál neki még a Maximális Szeretetszolgálat is, sőt a kegyeit élvező, vagy épp élvezni akaróknak a hatalmas tábora a koldusok között.

Ezért aztán talán a pornép, hibát, kivetni valót sem talál a munkájában.

Oh, az a hajléktalan közösségi élet… Mily szép, s gyönyör… Különösen a külső szemlélődőknek…

De egy kis előzmény azért nem árthat, ha teljesebb képet akarunk kapni a múlt, s akár a jelenből is...

 

Íme, álljon egy kis előétel az ízek érdekes és finom skálájából, a hajléktalan és szegénysor, vagy inkább mint sors, telített és „minden jóval” megterített svédasztaláról a kedves olvasóm számára.

Süteményként, ajánlanám ezeknek a finom ízeknek a szaftos zamatát is átélni, s még fokozni is azzal, hogy például a társaságukban részt kellene vennünk. Sőt, az életformájuk mindennapos gondjaiban is átélve azt, kiváltképp a nemes programjaikban is esetleg osztozni, ha illumináltak…

Itt gyorsan hozzáteszem, hogy tisztelet a kivételnek… Mert azért kivételek mindig is akadtak.

A Maximális Szeretetszolgálatnál, eleinte nem volt biztonsági őr, de lehet, hogy tartottak a csőlakók egyedi különlegesen szép hangnemétől is, sőt még az igen szép, azaz a nemes kulturált közismert viselkedéstől is. Szép szólamok és anekdoták keringenek még a sajtó hasábjain és a hírekben is erről.

Ismertek még a metrón, alul és felüljárókban, sőt még a közhelyeken tett kulturális viselkedésük is…

Balhék azért mindig is voltak, vannak és lesznek, így aztán nem jó az, ha a szociális munkások, nem nyugodtan kenhetik a zsíros kenyeret, vagy épp a vajas, és májas kenyeret.

Mert a krízis, azért aztán mégiscsak krízis…

(A hajléktalan krízis vagy épp a kolduskrízis, az még egy további fejezetet is igényelne lejegyzetelve.)

Így aztán, mint ahogyan minden hivatalnál elterjedt divatos formává lett ma már, felvettek egy biztonsági őr- testőr-vagyonőrt a Maximális Szeretetszolgálathoz is.

Ki biztonságossá tette a zsíros kenyér kiszolgálást, azaz megkenését, sőt még az eldugulást is a koldusoknak. Meg aztán a zsiványoknak is kell egy biztonsági szolgálat, ki jogokat kötelezettségeket ad, ugyanis az mégse járja, hogy a Maximális Szeretetszolgálatnál lincselésbe fulladjon a jólét...

Eleinte szokatlan volt mindenkinek ez a biztonsági szolgálat, akire be kell vallani, így utólag igazolta az élet, hogy szükség is volt.

Ugyanis az alkoholgőzös illuminált vendégek, és a renitenskedők kordában tartására, no meg a betyárkodására a pandúr, rabló szerep eljátszásában kiválóan lehetett felhasználni ezt a személyt.

Ezt az egyszemélyes biztonsági szolgálatot nevezzük így most már Racsni úrnak, aki aztán az izgalmas szerepkörébe mind-mind jobban beleélte magát.

Először a Maximális Szeretetszolgálatot hajlította meg.

Ma már vigyázzba vágják magukat előtte, még ők is.

Majd a hajléktalanokat, és a szegényeket is megkóstolgatja, kiknek helyi megváltójaként kezdett el fényleni a biztonsági csillagzata, aki kegyeket is osztogathatott pofára mérve, vagy tán még ki is zárhatta a Maximális Szeretetszolgálat kegyeiből a klienseket.

Én csak csodálkoztam rajta, hogy tudja ezeket produkálni, mert aztán nem semmi volt az, ahogy a pult túlsó oldaláról, formaruha és névkitűző nélkül biztonságot sugárzott szét a nagyvilágba.

Jóllehet én is elsajátítottam valaha jobb napokat megélt időmben a biztonsági-test és vagyonőri ismereteket, így valamelyst, tán még mintha konyítanék is a dolgok megértéséhez.

Meg aztán a mundér becsületét védendő, kivétel erősíti a szabályt, csak valahogy szóvá kéne tenni a hibákat, hisz a szarka is csak addig csóválja a farkát, míg el nem hessintik...

Úgy tűnt időnként, hogy vagy burkoltan, vagy épp hallgatólagosan, még a Maximális Szeretetszolgálat is tőle várta a megváltó, vagy épp lesújtó állásfoglalását az egy-egy sors, amúgy is lecsúszott élet, tönkrement segítségre szoruló személy kizárása, vagy épp felmentése felől.

Mivel hogy a hajléktalan bűnöst, azaz a koldust, az élet sötétségére kivesse e, avagy sem a jólét és krízisnek a szolgálata, és a biztonság a bizonytalanságban, a koldusok között is felállt a hierarchia, és a háton is a szőr.

Úgy tűnik, ma már nemcsak az újgazdagoknak és a felső tízezernek van kasztja, hanem külön csoportba és rangba, azaz inkább besorolásba kerülnek a szegények, a munkanélküliek, sőt a hajléktalanok és koldusok is.

Nem gondoltam ám, hogy egyszer engemet is elkap a gépszíj, és kivet Racsni úr engemet is a külső sötétségre... (A Maximális Szeretetszolgálat segítségével. Utána meg visszahoznak a fény világába...)

No, mivel korábban nekem is volt módom elvégezni ezt a biztonsági őr- testőr-vagyonőr tanfolyamot, és igen jó eredményekkel egy’ s mást megtanulhattam, tény, hogy emberére akadt bennem Racsni úr.

No de hiába a dokument, az oklevél, mert noha állást az egészségem miatt nemigen tudtam kapni, ugyanis nagyothalló rokkant, egészségkárosult vagyok, így történhetett meg a pályatörésem, és velem is megtörténhetett ez a fürdő show…

A tudás azonban megmaradt...

És nemcsak a tudás, hanem, hogy talán az én ereimben is csörgedezik a biztonságos vérből egy két csepp, viszont megváltói s tán ítélkező bírói babérokra azért mégsem pályázok…

Ezt viszont Racsni úr is már évek óta tudta, tudhatta rólam, és egyszer meg is kérdezte tőlem.

Ön süket?

Furcsállottam azonban mindenkor, hogy sem biztonsági cég formaruha, sem név és beosztás/alkalmazó kitűzőt soha nem láttam rajta, holott az, az őrző védő és testőr kamara szabályzatában is kötelező érvényűen elő van írva. S büntetik is, ha nincs használva.

Racsni úr, tán kinetikus távmissziójában még az őt ellenőrzőknek is megálljt és vigyázzba vágott szalutálást tudott sugalmazni, így a formaruhát is mellőzhette.

Racsni úr, ki a biztonságra, és az emberi butaságra is ügyelt, időnként szerepet tévesztett, vagy téveszthetett, és így be is ugrott „zsíros kenyeret kenyni”.

Majd rövidre rá, rögvest szeretetszolgálati főnökké át avanzsálta magát, majd megint később köpönyeget váltva, szelektálva figyelte az oda illőket, vagy épp a nem oda illőket, akik megtisztelték látogatásukkal a Maximális Szeretetszolgálatot.

Mindig készségesen konstatálta a kígyószemű nézés merevségével a különféle kasztok egyedeinek megjelenését, ugyanis mindig volt mindenféle kasztból való látogató vendég.

Ha hiszi, ha nem kedves olvasóm, még újgazdag 3 lakásos kasztbéli is rendszeresen eljárt vendégeskedni a Maximális Szeretetszolgálathoz. Hisz oly szegény az ilyen relatívan relatív koldus...

Voltak, akik az egész rokonságot, koldusként ajánlták be magukkal együtt.

Sőt, több százezres havi nyugdíjjal rendelkező „igen-igen szegények” és a hajléktalanság koldusruhájába öltözött „nagyon, nagyon szegény” emberek is odajártak, kik igazi látszat betegeknek álcázták magukat.

De voltak olyan kasztbéli valódi betegek is, kiknek valóban semmi rokkant nyugdíjt nem fizettek, sem segélyt, hátha a fű legeléséből megélnek.

Ezek voltak az úgynevezett kísérleti nyulak a közjó számára, kiket manapság, csak a karitatív szolgálatok tudnak már létezésben és életben tartani a nyomorúságukban.

És a nagybetűs életben sokféle szerepet élő, és a valóságot imitáló, eljátszó színészek is, azaz mű színészek is megfordultak e helyeken. Kik manapság Mátyás királyunk álruháját felöltve, időnként, mint valami koldus rejtezik el az egészséges betegségeiket.

Kik oly szegénnyé változnak hirtelen egyik pillanatról a másikra, mint a ma született ártatlan bárány, és részesedhetnek a majdhogynem 200.000.-Ft-os nyög díjuk mellett a nyomorultaknak járó alamizsnákból.

Aztán ha valaki őket meg merte szólni, azt csicsergő kacajjal hessintették el, vagy le.

Volt, aki a szükség esetére, mindég magával hordotta volt a színészi tehetségét megvillantó támaszkodó „Hej, te bunkócska te drága…” címzésű dalos mankóját, ki ellen még Racsni úr sem mert aztán ágálni, vagy épp népgyűlési felszólalást tenni.

Tehát, igen sokféle kolduskaszt képviselteti és képviseltette magát.

És ezt még fokozhatnám a rendes nyugdíjukat elpazaroló koldusokkal is, kik a torkukon megszámlálhatatlan mennyiségű részegítő folyadékot eresztettek le és ki, hogy aztán a nincstelenségükben a Maximális Szeretetszolgálat áldásait és kegyeit vegyék igénybe a mámoros édesded életvitelükkel.

Külön kasztként kell említést tennem még a rendes havi kereset mellett, és állandó jó és magas fizetéses munkahely melletti, sőt saját lakással is rendelkező koldust eljátszó színészekről is, kik aztán igazán rászorultak voltak mindig is a szegénykonyhák zsíros kenyereire…

A szűrésük a lyukas szociális szűrő miatt, szinte lehetetlen, mert az előjogaikat és a „hülyeséget” az élősködésben mindig is ismerték, megismerték és felismerték, és a piaci legyek kismiskák ma már a fejlődésben hozzájuk képest a szemtelenkedésben, így mintha a piaci legyek is tőlük tanulnának…

Az élet színészi szerepek, tehát jól be voltak és vannak művészien állítva és járatva, azaz inkább gyakorolva a szereplőknél, azaz, akár még az álruhás színészi képességet megvillantó koldusoknál is.

Természetesen, mindannyian szegények vagyunk, ami mint mindig, mindenkor, „relatívan relatív”...

A valódi koldusok nem, vagy csak ritkán veszik, vették igénybe, vagy tudják igénybe venni, a Maximális Szeretetszolgálatoknak ezeket a szolgálatait.

Élet és szerepek maszkjait hordjuk tán mindannyian így, vagy úgy… A szerepeknek és váltásainknak közepette, mindig hiányoltam Racsni úrnál például a formaruha váltásokat, és sokszor én őt is hajléktalannak néztem az elején, nem tudván eldönteni, hogy vajon milyen minőségben is tündököl.

Így aztán Racsni úr, alkalmasint zsíros kenyér kenő szolgálati munkássá avanzsált át, majd sebtében azon nyomban ugyanazon nem létező köpönyegforgatással suhintott egyet, és biztonsági szolgálattá változott át (formaruha és névkártya kitűző nélkül).

Megint egy rövid köpönyeg kifordítás, vagy rándítás, és újból azon nyomban, terminátor módjára a Maximális Szeretetszolgálat ügynökévé és annak is a főintendánsává avanzsálta át magát.

A szolgálat munkatársai pedig vigyázzba vágták tüstént, és rendre magukat előtte.

Rám ez ugyan nem volt kihatással, bár furcsálltam a produkció színességét, magamban jót derülve a biztonsági különvélemény átváltozásokon, hallgatólagosan, és széles mosollyal az ajkamon konstatáltam mindenkor.

Bántotta a szememet ugyan Racsni úr Ferrarija, ahogyan azzal a koldusok bosszantására dicsekedően hivalkodva, szirénázva ügetett be a Maximális Szeretetszolgálathoz, milyen jól megy az ő sora a pórnép között, de lenyeltem, mert ő egy külön kaszt, aki csak így tud ki és feltűnni.

Mivel azonban én mindig megkaptam a napi szükséges zsíros kenyéradagomat, és a borotválkozásomba, sőt még a tisztálkodásomba sem szólt bele senki, így ő sem, ráhagytam az efféle bohóc művészmutatványoknak a firtatását.

Amelyben úgy tűnik, minden marhaságot és szerepkört felvállalt Racsni úr.

Természetesen minden lefürdésem és borotválkozásom alkalmával, én azért mindig felmostam a fürdőt.

 

Racsni úr egyszer aztán kirúgott rám. Talán engemet is regulázni akart volna? Nem tudhatom.

Nem tudhatom azt sem, hogy pénzben, vagy miben díjazták neki ezt a kóklerkedést és bűvészmutatványt, de szívderítő volt, és igazán megmosolyogtató az, ahogyan azt csinálta. Bizonyos tekintetben talán sajnálni való volt, bármekkora derűre adott is ez alapot.

A lényeg azonban, hogy ellátta küldetését az emberi butaságnak a hatalmas tengerében.

Velem pedig a végén, úgy eljátszotta, azaz eljátszatta a fürdő showt, amely ihlette ezt a szép, értékes, és érdekes nagynovellát.

Úgyhogy azon nyomban kénytelen indíttatást éreztem arra, hogy tollat ragadjak és maradandó emléknek, élménynek leírjam, okulván és tanulságnak adván ezt az utókornak, sőt a szakmának is.

Elég az hozzá, hogy a többiek sem igen szóltak, vagy inkább nem szólhattak bele ebbe a produkcióiba, mert aki nem hajolt meg neki hétrét hajolva, azt rövidesen kiebrudalta rövid úton.

A kiebrudalás, pedig közismerten igen kellemetlen dolog.

Aki aztán még így is feleselni merészelt, azt még ráadásként a Maximum Szeretetszolgálattal is kiutáltatta.

Természetesen, néhány alkalommal azért helytálló volt a renitenskedők kizárása részéről, de ennek a dicsősége, már nemcsak elvakította, és az, igencsak a fejébe szállt, sőt túlbuzgóvá tette.

Hanem aztán már, mint valami főúr, a grófoknak kijáró meghajlást és tiszteletet is igényelt önmagának ezért aztán mindig a klienseknek a részéről.

Legalábbis így tűnt.

Többnyire meg is kapta e „meghajlásokat” de nem mindenkitől.

Tőlem például nem.

Nyilván ez indíthatta el a Fürdőshowt...

 

Nos, én ennek a mindenhatónak (Racsni úr) nem hajlottam meg, így kitört közöttünk a nézetkülönbségi háború, és a platformjaink a csillagrendszer távolságába váltak szét a mosolyainkkal, és az életben eljátszott színészmutatványainkkal együtt.

Sőt egyszer, amikor még szolgálati munkás köpönyegébe váltott át valamikor, és az írásaimról is tájékoztattam őt, az érdektelenségnek betegségében szenvedve, a szociális munkakör feladatának ellátására is, úgy tűnt, hogy alkalmatlanná, tán immunissá vált.

Aztán meg mindig is zavaró volt a világéletben, ha két egyenlő ember beszél egymással, közben meg a császár és a koldus hangneme, párbeszéde jelenik meg közöttük, lekezelve az egyik ember a másikat… Elfeledve azt, hogy a vég alkalmával a halálban mindannyian egyformán részesedünk…

Valaha, lehet, hogy Racsni úr nem látható és csak nyomokban jelentkező különös „betegsége” is valahogy így kezdődhetett el.

Mára már ez fokozódni látszik, ugyanis az érdektelenség egójának sajátosságai miatt, még tiszteletlenül a már korábban megjelent és neki is bemutatott antológiáimra is azt mondja, senkit nem érdekel, és őt így a legkevésbé sem.

Mit is dicsekszek én vele, hisz őt, ha egyáltalán nem érdekli, így én, ha tehetem, még ne is beszéljek róla se itt, se ott, se amott...

 

Nos, március 15. előtti napokban elvégeztem a szokásos tisztálkodási rítusaimat, és mint mindig, úgy tisztességesen és rendesen felmostam, feltakarítottam magam után.

Az egyik koldus kolléga, azonban még a fürdésemben is megzavart.

Az ugyanis ugye senkinek nem tetszik, és kellemetlen, ha az átélés élvezetében beszólnak neki...

Mert hát mindenkinek a saját dolga, ugye, neki a legfontosabb lévén, ennek a kollégának sem volt ideje türelemmel kivárni a sorát, vagy sorsát.

Sürgetve ügetett ki-be a toaletten keresztül a fürdő, majd visszacsörtetve Racsni úr megváltásához, így azt többször is bezörgetett, benyitott a mezítelenségemben gyönyörködvén s bosszantva engemet.

A fürdés élménye csodálatos ihletéseket, szárnyaló élményeket és gondolatokat gerjedeztethet…

Nos, ebből zökkentettek ki a lágy ordítozásnak a sárkányos és szelíd hangjai. Ez nemigen tetszett nekem, de viseltem, és a megszokott tisztálkodási rítusomból sem engedtem kizökkenteni magamat.

A feltakarítás után, a ceremónia helyéről kilépve elnézést kértem ettől a „klienstől”, s egyben jeleztem, ha előtte időben szól, a rituálémat rövidebbre szabom, és nem kellett volna az őserdei viselkedés formulát felvennie mindannyiunk gyönyörűségére.

Ráadásul a kultúra és embertársi együttélés ősi etikettjéről is ezzel kiállította a szegénységbizonyítványát.

Másnap aztán Racsni úr velem szemben, a népnevelő pszichikai hadműveletét elkezdve, nyilvánosan a jelenlévők előtt kijelentette nekem, (mint valami nyilvános közlendőt közrebocsájtva) mondván:

„Mivel szerinte a fürdésem után akkora mocskot hagytam álláspontjában kifejtve, hogy én így aztán végleg ki vagyok tiltva a fürdő lakosztály királyi használatából a Maximális Szeretetszolgálatnál.”

Kígyónézésével és gyémántfogainak vicsorintásával kísérve vetette oda nekem e gyönyörű hírt, mint a kutyának a falatot. Én ezt viccnek vélvén, ugyanis oly könnyedén odavetette széles vigyorral kicsillantva a csiszolatlan bagófüstös fogsorát, hogy azt gondoltam viccel.

Így aztán mondtam röviden én is oda vetve, miként tette volt ő is a „falatot”, hogy oké, tudomásul vettem.

Március 15. ünnepem, azután így telt el esemény nélkül, s már-már azon voltam, a sors, vagy a jó Isten ezen a nemzeti ünnepünkön már nem ajándékozott meg engem semmi különösebb tollra való élménytöbblettel, mit megoszthatnék a nagyérdeművel.

Tévedtem.

 

A sors, az élet, bepótolva mindent, utólag adta meg azt az élményt, amit tán durva szóval, „hülyeségnek” is nevezhetnénk, és megtörtént velem. Mert március 15 után aztán elkezdődött velem a gyönyörűséges és élménnyel teli Show műsor.

Hétfőn a Maximális Szeretetszolgálatnál regisztráltattam magam a fürdésre és borotválkozásra is a szépséges Szolgálati kisasszonyoknál. Nem láttam ott Racsni urat, nyilván valamely terminátori átváltozós szerepkörébe válthatott át ide-oda, mert sűrűn szokott mostanság effélét tenni.

A leányok már ki is adták volna a törölközőt, sőt még a sampont is a kezembe nyomták, amikor a láthatatlanság homályából a terminátor átváltozós Racsni úr hírtelen előkerült, s megjelent.

Intenzív gesztikulálással, és lihegő torokkal repeste el a pult mögé átváltozva a kisasszonyoknak, hogy ezt az embert ő személyesen tiltotta ki a részesedésből.

Azaz, nem részesedhet kegyelemben és segítségben, és ő nem is engedi, mint a megváltó, hogy a tisztálkodás élményében részesüljön.

Mondván ezt jó hangosan és mindenki előtt nyilvánosan.

Ez, mint egy arcul köpés, orrba csapásként hatott nekem, oly erős volt.

Hiányzott az újgazdag koldus ismerősöm támaszkodó botja nekem, mert hírtelen kaptam volna utána az üresbe. No, nem a népnevelés célzatával, hanem az összerogyástól kapaszkodhattam volna belé, hisz úgy tűnt ez már a nem semmi, és ez már nem színész mutatvány…

Magyarán lábon állva „élveztem” egy sort, és szinte bénítólag ledöbbentem.

Racsni úr állításának igazolására, még egy papír fecnire is rámutatott, melyet, mint valami nyilvános közösségi oldalt, mindenki olvashatott a helyi központi hirdetőtáblán.

Ebben az adataim, a nevem, születési évem mellett már, vagy inkább még, „csak” annyi szerepelt, hogy ki van tiltva fürdő használatából.

A Maximális Szeretetszolgálat munkatársai azon nyomban vigyázzba vágták magukat, amikor megjelent, és tisztelegve így szalutáltak a főúr, vagy inkább a megváltó ítélőbíró, s egyben kekeckedő, vagy kukacoskodó ál biztonság előtt.

Ekkor szembesültem azzal, hogy Racsni úr nem viccből mondta korábban a csillogó fogsorait összeszorítva, mosolyogva azt, hogy kitiltott a fürdés élményéből.

Ekkor fordult meg elmémben, hogy ez az ember is azt érdemelné, mit Lúdas Matyi népnevelt Döbrögivel…

A kisasszonyoktól, és a terminátortól így aztán azon nyomban kértem a Maximális Szeretetszolgálat vezetőjét az ügy letisztázandó, és azt, hogy ha azonnal nem, akkor mikor is tudna fogadni.

Mert így azért így nem jár a módi, és hallgattassék csak meg a másik fél is.

Én aztán a döbbenetemből észhez térve, már azonnal és ott rögvest vitattam, ha korábban mocskot hagyva, Racsni úr szerint én így fürdöttem volna, és miután azt feltakarítottam, és ha kifogása volt vagy van vele, miért nem rögvest azon nyomban tette azt szóvá nekem.

Talán illetlenséget elkövetve, és félre hívva engem, nem mindenki előtt nyilvánosan kavarva a WC tartalmat.

Neki sem tetszene, ha magán dolgain csámcsogna az éhes koldusnép…

Ráadásul, én 10 alkalomból többnyire 11 alkalommal, rendre, rendesen és maximálisan feltakarítottam mindég magam után, (ráadásul jól) úgy, hogy a Maximális Szeretetszolgálat is rendben találhatta azt mindenkor hiba mentesen.

Korábban ők sem nyújtottak be petíciót, most meg utólag a Racsni úr, mit kavar.

Racsni úr, mint valami királykobra, a pápaszemével a megváltásában és ítélkezésében figyelte közben mereven az eseményeket, s az én reakcióimat is.

 

Ekkor fordult meg a gondolat bennem, hogy egy művész, pláne az legyen egy jó író, egy suhintással, azaz, az írott szavával is küzdhet, s győzhet egy kígyó, sőt egy villámló biztonság ellen is.

Így aztán akár még egy pápaszemes királykobrát is legyőzhet, miként az előttem álló biztonságot is lenyisszantva, magatehetetlenné tehet a szavak erejével és tollával, sőt a kemény erekcióját is úgy kioldhatja lelohasztva, hogy a fülét farkát maga alá kapva, négykézláb menekül a libatoll sorai elől.

Rögvest kértem a főnököt, ki tán a naiv ismereteim alapján Racsni úr felettese is lehetett, de ekkor kellett először azzal is szembesülnöm, hogy tévedtem.

Ugyanis ezzel már el is indult a közel egy hetes kálváriám.

A kisasszonyok elvonultak, majd rövidre rá tájékoztattak, hogy a főnök csak egy óra múlva lesz elérhető és ott. Én akkor akként döntöttem, megvárom.

És a szakállam kezdett mind jobban és mind hosszabbra nőni.

A vitézkedő indulatok az inaimban csak nem nyughattak ez igazságtalanság miatt, ugyanis idegesített a tisztátlanság mind tüzesebb kellemetlensége is, és az is, hogy a közröhej tárgyává és témájává lettem.

Eltelt az egy óra, miként Láng Vince mintájára, a főnök nem jött vissza, pedig hogy ígérte a postáskisasszonyai, azaz a pultos kisasszonyai továbbá Racsni úr által küldött üzenetében hogy jön, nagyon jön.

A kuncsaft ilyetén módon tehát meg van becsülve vagy a főnök, vagy annak helyettesének a személyében.

Így a pultos kisasszonyok is delelőre elmentek, és a kora délután szikár napsütésében, elkezdtem már rágni kínomban a nyelvemet és a szendvics kenyeremet is.

A többi koldus pedig elkezdett sustorogni rólam itt, ott, amott.

Édesded gondolataim támadtak, vajon esetünkben ki a pandúr, és ki a rabló, meg hogy épp a semmittevés az, ami engemet mindig is zavart, az a tétlenség, amely a rugókat nálam is és a politikusainknál a társadalom munkába visszavezetés kérdésében mindig felhúzza...

Ekkor még a politikusaink példaadásán is elgondolkoztam, vajon könnyen felcserélnék ezen a parlamenti kényelmet és azt az igen nehéz fizikai munkájukat például a betonkeveréssel, netán kapanyél megfogásával, esetleg a szemeteskocsin való kukaemelgetéssel és az a közben megtartott kampányolással. Az odafigyelés, és a rájuk figyelés 100%-os értékű lenne, még a külföldiek előtt is.

De úgy tevékenykedjenek ám, hogy az általuk rábólintott és helyeselt minimálbér és segély, díjazást kapnák csak meg a tisztességes fizetségként havonta.

És természetesen semmilyen más retyerutya kapcsolat vagy pénzforrást nem kapnának, nem vehetnének igénybe. Esetleg szívesen aludnának e, a hajléktalan barátságok köreiben velünk, néhány szelet zsíros kenyér mellett a természet lágy ölén…

Racsni úr, csillogó gyémántfogainak szikrázó mosolyából semmi jóra nem következtethettem, és már-már ráunván Láng Vince várására, csak megkérdeztem újabb egy órára rá:

Nézné már meg a főnököt, s jönne e már az ki, egy diplomáciai beszédre, mert egy ügyfele, már-már türelmetlenül igencsak várná.

Racsni úr készségesen beügetett az irodába, s amilyen gyorsan ment, mintegy terminátorköpönyeg rándítás gyorsaságával, azon nyomban vissza is vágtatott a saját válaszával, azaz a nesze semmi fogd meg jól válaszával.

Szemem felcsillant, mint a csillagok, és én reményem beteljesülését várva, vártam jótevőmet.

Szikáran elmondta, hogy a főnök már egy órája folyamatosan telefonál, a telefon még mindég a fülén van. És valószínűleg még egy további másfél óráig biztosan nem ér rá, mert a telefonálás addig biztosan el fog tartani.

Tátott szájjal hallgattam a megváltó szöveget, közben igencsak a jókra és szépekre gondoltam.

Racsni úr, gyöngyöző hangú nyugtató szavai után megint elkezdtek az inaimban vitézkedni az indulatok. Rágtam ám én aztán a kefét mérgemben, hogy a kuncsaft tisztelete a Maximális Szeretetszolgálatnál így és úgy, és ilyen magas szinten áll.

Arra gondoltam ekkor, hogy netán nem e, a főnök fülére ragadt valahogy az a telefon, és azt nem bírja levenni? Vagy tán azt épp próbálják a kisasszonyok a delelőjük helyett leműteni?

De az is lehet, hogy a terminátorunk nem merte megzavarni a telefon leműtését, és így aztán csak történt az eset, hogy engemet félrevezet? Gyors volt ez az oda-vissza ügetés.

Ezek a gondolatok szaladgáltak, majd szálldogáltak lelkeimben ide s tova.

De már zárórát csiripeltek a madarak s gerlék is, így aztán nincs mit tenni, elindultam félúton hazafelé.

 

Miként elvonultam a gyémántfogak előtt, a széles vigyor délibábját látva a pult mögötti biztonságban, odadudálta jöttem mentemben Racsni úr, jöjjön vissza holnap, a főnök biztosan holnap bent lesz, és fogadja.

A Fürdő show első napja így zárult.

 

De nem gondoltam, hogy több felvonása is lesz, amely a végén, már folytatásossá vált.

Másnap már időben mentem a Maximális Szeretetszolgálat „ügyfélfogadására”, közben mind jobban kezdett továbbra is nőni a szakállam, és idegesített a borotválkozás rituáléjának elmaradása is.

Ráadásul a fürdés elmaradásának hiányában a forró égető szagkérdés is kezdett a viselhetőről 100 fokosra felmelegedni, mint a tűző nap „sugára”. És bosszantóan hatott az is, hogy amíg a többiek a fürdés rituáléjában részesülhettek, azt azért én nem kaphattam meg.

A főúr, azaz Racsni úr látván megjelenésemet, a gyönyörű kígyószemű tekintetével, és a vicsorgó gyémántfogai között jelezte, hogy a főnök elutazott, máma már nem is lesz, úgy, hogy fürdés nuku.

A röhejes az volt a dologban, hogy a Maximális Szeretetszolgálat helyi főnöke sem hagyott üzenetet, (de még a helyettese sem), így nem volt eldönthető, hogy egyáltalán megkapta e ezt az üzenetemet, vagy ennyire semmibe veszi e a „kuncsaftokat”, azaz köztük engemet...

Az időközben előkerült kisasszonyok, pepitában ugyanezt elismételték, azaz visszhangozták, és hozzáfűzték még azt is, természetesen vigyázzba vágva magukat és szalutálva, hogy Racsni úr döntése, mindenek felett áll.

Tehát az, még a Maximális Szeretetszolgálat véleményét, akaratát, sőt jó szándékát, vagy segíteni akarását is felülírja, így vegyem csak tudomásul Racsni úr véleményét és a döntését.

Meg aztán én tehetek arról, hogy Racsni úr „fingott” egyet, és az szagossá lett…

Azaz nem tetszett a gyémántfogaknak az, hogy a fürdő nem csillog, mint a gyémánt, hanem lehet, hogy szerintük egy vödör földet vittem be a fürdőbe és azt én azért szórtam szét, hogy Racsni urat felbőszítsem, és így ebrudaljon ki a toalettből.

Tátva maradt a szám az emberi butaság és ennyi csibészség, galádság, ilyen mértékű megnyilatkozásán. És azon, hogy egy biztonsági szolgálat mondja meg egy karitatív szolgálatnak azt, hogy ki, és kit közösítsen ki, kit segítsenek, és kit nem.

Magyarán nem a kutya csóválja a farkát, hanem a farka csóválja a kutyát…

És ezt én így szóvá is tettem.

Biztosan ismeri a kedves olvasóm, a „Ha én egyszer kinyitom a számat, ...” c. bohózatra, tettem én is így a szóvá tételt azt hiszem, még értelmesen, és kultur színesen, mint a napsugár lágy ölelése...

De mintha a tavaszi napsütés, már a hallásukat is teljesen tönkretette, vagy süketre váltotta volna át, csak elszállt sóhajommá vált a nagy semmibe a szép szavaim kavalkádja.

No, ekkor már elindultam egész úton hazafelé…

Elmenetelemben, ahogyan baktattam kifelé a Maximális Szeretetszolgálattól, azt tanácsolták, jöjjek vissza holnap, mert a Láng Vince mintájára a főnök nem egy óra múlva jön, hanem tán csak egy nap múlva.

Itt is élveztem egy sort, és elkezdtem örömömben rágni a kefét. De nem volt mit tennem.

Így telt el a kedd is, azaz a második nap.

 

Ekkor már elkezdtem azon gondolkodni, nem e jobb volna esetleg a Tiszán, ennek a szép folyónak a vizében megfürdenem, és leborotválkoznom, mert a szakáll csak folyton, folyton nőtt, és az aroma is mind magasabb bűzérték fokozatra emelkedve, idegesített.

Eljött a várva várt nagy nap, azaz a szerda, amikor is a valódi ősemberi mivoltomba kezdtem már átváltani a kinézetemmel is, és még az aromámmal is.

Így aztán a szegényből a koldussá avanzsáltam át, de azért bizakodva az aznapi sikerélmény reményében, vágtam neki a nagy útnak a Maximális Szeretetszolgálat felé.

Lelki szemeimmel már a tiszta víz csodálatos élménye, a tisztaságnak a jóérzése, és egy leborotvált férfiúi arc, női szépségének és finomságának élményérzete lebegett előttem, a nagy-nagy csodára várva. Reménység teljes jövőképek festményei lebegtek előttem…

A maximális Szeretetszolgálatnál a korábbi kisasszonyok fogadtak, és bár jelen volt Racsni úr is, gyorsan elszállt a bizakodó optimizmusom, tán még a reménykedő jókedvem is, amint megláttam őt.

Igen vegyes érzelmek és gondolatok támadtak ekkor már bennem, hiszen lett volna más elfoglaltságom is, mint ezzel a napok óta zajló kekeckedéssel foglalkozni.

Nem is tudom, tán az előítéletek, vagy épp a korábban elszenvedett sérelmek miatt, már-már úgy voltam vele, hogy tán megadóan állok a dologhoz, és már több napi kísérletet, próbálkozást nem ejtek meg, sőt inkább felvállalom a lavór barátságát a fürdéshez, és a borotválkozásomhoz.

A 100 fokos aromám már szinte 300 fokosra emelkedett, és a szakállam, meg mintha már nem is az ősemberre emlékeztetett volna, hanem mintha a majomfélék valamelyikére a külsőmmel együtt.

Ekkorra már úgy döntöttem, akár így, akár úgy, de kiírom magamból ezt egy nagynovella formájában, ezt a keserű történetet, és csak arra voltam innentől kíváncsi, hogy a hétfőn elkezdődött történetnek milyen vége is lesz.

A tábornok, azaz a Racsni úr szokás szerint a kígyóbűvölő tekintetével, és gyémántfogainak aranyszájúságával fogadott.

A főnök ma sincs itt, mert elfoglalt, de majd megpróbál valakit helyette keríteni.

Már megint kezdtek a huszárok az inaimban vitézkedni, és uralkodván rajtuk, a harccal, mint valami hadsereget győztem le.

A győzelem kimenetelét befolyásolta és segítette, hogy a „helyettes” előkerült.

No, végre kiönthettem szívemet. Ami a szívemen, az a számon…

Természetesen a biztonsági szelepek igen erős lefojtásával tehettem, bár erős sistergéssel jelezték szavaimban a nagy feszültséget és indulati nyomást.

Ennek a helyettesnek aztán elmondtam, miért nem lehet ezt az ügyet helyre tenni egyszerűen, hiszen ha valaki szabályt sért, nem akasztással vagy halálra ítéléssel szokták díjazni.

Meg aztán nemcsak etikátlan, és erkölcstelen, amit tettek velem, hanem emberi jogaimat is, azaz a koldus jogaimat is sérti.

Más oldalból, pedig ha fürdésem után nem megfelelő a felmosásom, akkor csak egyszerűen elmondják nekem, hogy nem megfelelő, és felmosatják még egyszer velem és kész.

De ez a helyettes ember is a korábbiakat hajtogatta, miszerint Racsni úr királyságának döntése a mérvadó, apelláta ellene nincs, és kész.

Ekkor fogalmazódott meg bennem a Tiszába való lefürdés és megborotválkozás tényállása, vagy épp a lavór.

Esetleg még átfutott az agyamon az is, hogy az Anna kút is számításba jöhetne…

Ugyanis az Anna kúti tisztasági és gyógyfürdőt már évekkel ezelőtt megszüntették, de a nyilvános gyógyvíz kifolyó még működik.

De még a fürdőt sem tudnám megfizetni, oly szerény a nyög díjam.

Aztán végül, a lavórnál döntöttem.

-Tigris szemekkel néztünk egymással farkasszemet. Én az ősember, és ők, mint a górék...

Az ősember, azaz én, végül megszólaltam, és azt mondtam Racsni úrnak, hogy:

„Én is elvégeztem ám a biztonsági őr, testőr és a vagyonőr tanfolyamot.

Így aztán pontosan tudom, milyen jogtalanság és galádság, amit tettek velem…”

Tegyek úgy én is, mit egy korábbi kliensük, ki a sajtót, TV-t, és mindenféle hatóságot kihívta, és be, meg feljelentette őket?

Racsni úrnak is be lehet fűteni, és jó erősen meg lehet izzasztani.

Ekként gondolkoztam ezután...

 

Nem, nem szennyezem így be a kezemet, de egy tisztességes nagynovella formájában kiírom magamból ezt a történetet.

Ráadásul Racsni úr terminátorkodásáról a Testőr és Biztonsági őr Kamaránál bejelentést kell tennem.

Szóvá tettem a következőket…

Úgy tűnik, nem ismeri sem a formaruhát, sem a névkitűzőt, és az állítólagos rend kívánalmak eltúlzásával és személységi jogok megsértésével, van, amikor átlépi a normál etikett, és az erkölcs szabályait, és így vagy úgy, szerepkört tévesztett.

Mivel még kárt is okoz, vagyis okozott, elnézés kérése, meg nuku részéről, így dilemmában leszek, és vagyok, hogy mit is tegyek.

Ezt hallván ott egy koldus, ki leborotválkozva és lefürödve nézte épp a videót, felugrik, mint egy rugó, és jó hangosan beszól, azaz inkább beleszól, mert mint jóllakott tele hassal a semmittevésben a videózását zavarhatta a diskurzus.

A diplomáciai diskurzus idilljét, így aztán még ez az úr is, mint a semmittevésben leledző hajléktalan is megspékelte, azaz megszínesítette és felbővítette.

Nyilván, a finom érzékenységében, csak a saját szemétdombja és problémája érdekelhette.

Fogd már be a szádat koldus kolléga, mondván mondta nekem-nekünk, nem látod, hogy nézzük a videót, te meg zavarod a mi nyugalmunkat?

Én meg ott álltam, mint akit egy vödör WC tartalommal leöntöttek, és gyönyörködtem benne, hogy a koldusok sem egyformák ám mostanság már, hanem van főúri koldus, meg jobbágy alsó koldus is.

Én, mint a jobbágy alsó koldus, úgy tűnik, hogy emberszámba sem vagyok vehető már…

Mert úgy tűnik, már-már zavarom a tétlenségben leledző egészséges életerős koldusok egy némelyikét, a tele hassal videózásában, és a munkanélküli tétlenségében.

Meg aztán a szolidaritás is kihalt fogalom és értelmezés, ezek szerint a használat tárgykörében.

Nos, megköszöntem mind a koldus kollégának, mind a Racsni úr közreműködő és a prosperáló Maximális Szeretetszolgálat főnök helyettesének, azaz ál helyettesének a produktumot, és elköszöntem, eljöttem.

Úgy voltam vele, hogy csak azért is megmutatom, hogy a majom állapotba lecsúszott ősemberből is lehet embert varázsolni.

Így aztán a lavórnak a barátságában nyugodtan lefürdöttem, és leborotválkoztam.

No, nem a Tisza partján, de a napfény lágy ölelésében, és a koldus ruhát levetve, igazi öltönyös és modern férfiút varázsoltam önmagamból.

Egy író és zeneszerző meg művészhez, úgy voltam vele, hogy azért a kultúra mellé tisztaság és értelem is dukál, még a koldushelyzetben is.

 

A negyedik napra készültem, lefürdöttem és leborotválkoztam lavórban.

Így a következő napon már öltönyben, zakóban, mint egy normális átlagember vált belőlem, és úgy érkeztem.

Csütörtöki napon, aztán azt a friss és fitt megjelenésemet, lefürdött és borotvált ábrázatomat meglátván a kisasszonyok kedves és szép szava, mint valami tavaszi felüdülés élménye fogadott a Maximális Szeretetszolgálatnál.

Furcsa volt Racsni úr Ferrarijának a hiánya, és csillogó gyémántfogainak a kígyónézésében, a Racsni úr ottlét hiánya is.

A napi zsíros kenyér, azaz a májas kenyér vajasságával és nyájasságával elmondták a leányok kórusban, hogy ezután már le lehet fürödnöm bármikor, csak mutassam meg a feltakarításomat minden fürdésem után, hogy az jó e.

No, akkor akar e lefürödni? Kérdezték.

Nem volt elhihető és eldönthető, hogy most ez vicc e, avagy valami kandi kamerás mese vagy csali, azaz becsapósdi e. Így aztán fenntartásokkal fogadtam első hallásra e gyöngyöző híreket és beszédet.

Meg is jegyeztem, nem e lett volna egyszerűbb, és helyesebb, ha ezt néhány nappal ezelőtt, vicsorgások, és kavarások, meg kiszúrások helyett, így és ilyen simán lerendeztük volna?

De azért kint láttam még akkor is Racsni úr nemzetközi kitűző ismertetőjét rólam a hirdetőtáblán…

Így aztán kedvesen megköszöntem a lehetőséget, meg aztán amúgy is a lavór kegyeit élveztem az előző napon, így aztán úgy voltam vele, ha majd ezt a császári babérokra törő Racsni úr is megerősíti, csak akkor veszem komolyan.

Meg aztán, ha a Maximális Szeretetszolgálat főnöke, vagy valamely helyettese, legalább, mint kliensét méltóztatik annyira megtisztelni, hogy a négy nap után fogad, mint ügyfelét, és az ő szájából is ugyanezt hallom és kapom.

Talán, csak akkor fogom talán a fürdés lehetőségének meséjét bevenni, és talán komolyan el is hinni.

Tehát, megtört a jég.

Miként a tavasz fénye, az illatos virágzás, a napsütés és a természet éledését, azt a kimondhatatlan boldogságot, úgy éreztem lelkem és testem minden porcikájában a lavóros lefürdésem és ez az eseményeknek után.

Ekkor megint megfordult bennem egy gondolat, hogy vajon mégiscsak a Maximális Szeretetszolgálatnak van e döntőbb szava, és nem Racsni úr biztonságos terminátorkodó parancsnoksága és döntése a meghatározó?

De erre a rejtélyre, mint megoldandó rejtvényre még egy további napot kellett várnom.

Ugyanis Racsni úr ezen a napon nem volt jelen, és e nemes hír leközlésekor, azok a kérdőjelek, azért csak az asztalon maradtak.

Így telt el ez a fáradtságos nap is, hol a lenyugvó nap sugarában azon kezdtem el elmélkedni, nem e tartanom kell a legközelebbi lefürdésem alkalmával a Maximális Szeretetszolgálatnál a nagyítólencsével történő tisztaság ellenőrzéstől. Esetleg az elektronmikroszkópos baktérium ellenőrzésemtől, nem e otthagytam véletlenül egyet, kettőt.

Tudja csak meg kedves olvasóm, akit egyszer a kígyó megmar, az még a gyíktól is, vagy efféléktől is tart, fél…

Így aztán óvatossá lettem, és miként a macska kerülgeti a forró kását, és én is ezután már többnyire tartottam az ilyen újabb mesebeli próbatételektől.

De, az már fél győzelemmel felért ha igaz, hogy megtört a jég. S tán el is olvadt…

Így jött el aztán a pénteki nap, mely a regulára, és a Fürdő show kabaréjára is a befejező véget, tán a koronát is feltette, feltehette, és a szebb, víg napokat is elhozhatta. Természetesen a koldusnapokra, és hajléktalan napokra gondolhatunk itt ez esetben, a szegénységnek sokféle napjai között.

Tehát a kisasszonyok szépséges mosolya fogadott már ezen a napon, és Racsni úr háttérben maradásával konstatáltam, hogy a terminátor ruháját is levetette.

Bár, lehet, hogy csak időlegesen. Hisz ugye, mindég kísért a múlt…

De a főnök, csak nem akart előkerülni még mindég. De még a helyettese sem.

A lányok a pult túlsó oldaláról ismét szóvá tették a korábbi szép szólamaikat.

De már Racsni úr szeme előtt, vagy inkább füle hallatára. Sőt, csodák csodájára, még a papír fecni, a nemzetközi hirdetőcédula is lekerült a közhírré tételi nagyportál táblájáról.

 

Racsni úr, már nem villantotta ki a gyémántfogait, és a korábbi kígyóbűvölő tekintetéből, továbbá a petíciójának elmaradásából is arra következtettem, hogy a vesztegzár feloldásra került még a császár részéről is.

Az a vesztegzár, melyet macska egér párbajnak is nevezhetnénk a Hofi Géza példájának mintázatán. Azaz, az „Itt a macska ott a macska, itt a farka ott a farka...” rajzfilm bohózatának a játékaként az élet vizének a nagy tengerén.

Különös volt, hogy ez idő tájt vonult és hajózott el Szeged városa alatt a Tiszán, a sok-sok viszontagságot valaha megélt szép Tisza Királynője elnevezésű hajó is. Megajándékozva e gyönyörű szép látvánnyal és élménnyel Szeged városának épp arra járó lakóit, köztük még engemet is.

Racsni úr Ferrarija is kihajózott a koldusok bosszantásának és idegesítésének tekintete elől a messzi-messzi, más, már nem látható parkoló vidékek tengerére és szigeteire. Úgy hogy a csoda várása is beteljesült, miképpen Schwajda György Csodájában is az valahogyan így megtörténhetett.

Így aztán behajózhattam én is a koldus fürdőzők nagy-nagy táborába.

 

Bár a Maximális főnök tiszteletlensége személyem iránt, a megjelenés végett történt elmaradásában, még a mai napon is elmaradt, így aztán örök adósommá téve önmagát ezzel a szép cselekedetével.

A korábbi „helyettese” ugyan ismét előkerült, de Racsni úr terminátorköpönyegét immáron személyesen ő vette fel és át. Meg aztán ő is beállt a duett női leánykórus mellé triónak, mint hatásos harmadik személyként énekelni...

Gyönyörű hangzása volt, ahogyan mint harmadik kórustagként ő is felállt, vagy kiállt kánont és szonátát énekelni a beszédben a korábbi lányok általi elmondottakat megismételve.

Azóta, ezt a kabaré skarlátbélyeget lemosta az élet, és annak a tisztító vize.

A hét, így aztán úgy tűnik, öröm véggel, azaz Happy End -del végződött.

 

A háborúk és a csaták is véget értek, s miként én, és sok-sok honfitársam, az életnek tengerében hánykolódva, fürödve, lefürödve, viszi a hajóinkat messze, messze az élet szele, erre, s arra.

Mellyel sokszor a reménység fokának ütközve, megfeneklik vagy kiemelkedik hajóink hada, vagy talán elsüllyed, és úsznunk kell tovább az árral, a végtelen életnek beláthatatlan vizein, megnyugvást keresve, vagy találva a messzi szirteken.

Tudom, amikor Gibraltár hatalmas láthatatlan víz alatti oszlopai mellett haladunk el az ismeretlenbe, lehet, hogy mi képviseljük, vagy képviselhetjük e nemzetet. Mely a miénk, és másé nem is lehet…

Azonban azt sose ne felejtsük el, hogy a derű, a jókedv és a vigalom, oly kelléke e földi életnek, hol a múlandó is megszépül, és az maradandó szép emlékké lesz, sőt, még a sírig tartóan is elkísérhet mindnyájunkat, a szíveknek melegségében.


 

Epilógus:

Az olvasóm nyilván minden bizonnyal arra gondolhat e történet elolvasása után, hogy túl kicsinyes és egyszerű ez a történet, ráadásul tán még komolytalannak is tűnhet, mit is kell ebből az ügyből egy ekkora farka alja témát kerekíteni, formálni, tán nem lett volna más, és értelmesebb, érdemlegesebb téma a tollam hegyére? Én azt mondom, mindennek legalább két oldala, (vagy több) van, mint ahogyan a pénzérmének is.

Ez az eset, és leírt történet arra mindenképp jó, hogy bemutassa, azaz megmutassa, hogy a kisembernek is lehetnek nagy-nagy problémái, és gondjai.

Melyek esetenként a nagy általánosságban már nem azok, sőt annyira megszokottakká válnak, hogy tán szóra sem kell sok ember szerint érdemlegesíteni. Olyan ez, mint az elektromos áram. Annyira természetes és megszokott már az életünkben, hogy ha arról beszélünk, itt vagy ott kikapcsolták az áramot, fel sem fogjuk, mivel jár, milyen szenvedéssel, vagy károkozással kapcsolódhat össze egy-egy egyén, család, vagy közösség életében.

Ezeket a helyzeteket igazán, csak azok értik, érthetik meg, kiknek életében ilyen események bekövetkeznek, átélik, és hiányzik az, ami nincs.

De ha példának okáért az egész világon egyszer mondjuk, néhány napig totális áramszünet lenne, ennek következtében milyen kaotikus állapotok uralkodhatnának el azonnal a világunkban és a környezetünkben? De ezt elvonatkoztathatnánk akár az élelem hirtelen hiányának példájára is. Netán a víz és tisztálkodás hiánya esetén, úgy általánosan vajon mit is cselekednénk, ha nem volna sehol sem pót, vízvételezés és forrás lehetőség?...

Mert, felhívom a figyelmet, a hajléktalanok nagy része ezek nélkül él, és ezt kell nap, mint nap átélnie!

No, mármost ha nem volnának a karitatív szolgálatok, segítő helyek, és segítő emberek, kezek, sőt nem volnának még szegénykonyhák, vagy szállások sem, és még egyebek között a tisztálkodási lehetőség sem, mit is tennénk, tehetnénk? Mint amikor például a földrengések után azt mindannyian láthatjuk a hírekben? Vajon, nem e egyből felértékelődnének ezek, az úgynevezett többnyire lekicsinylett, és még a szinte semmisnek tűnő dolgok is?

Tehát, ebből induljon ki az olvasóm, amikor az ítéletet az írásom, soraim, és a nagynovellám felett kimondja.

Európa, Magyarország,

Szeged városában,

2012. március 27.

Révész István

        

 

~   ÷   ~




 4.)

~    x     ~     x     ~

"Röhej téma..."

smile   cool   smile

     

 

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

A fronte atQe a tergo                          Ad pulchrum est digito monstrare et dicere: hic est! (Persius)

            &                                                                                         &

Elöl – hátul...                                  Szép, amikor ujjal mutatnak az emberek, és azt mondják: ez az!

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A mű címe:

 

NOVELLA A FINGRÓL....

 

„ Avagy a fing hálójában, és a fing színeinek hangjairól....”

 

 

Történt, hogy többedmagammal álomba révedtünk és különös filozofikus álmot láttam.

Azaz átéltem azt, amit sokan kényes témának tekintenek, és a tollam hegyére kívánkozott.

Lehetett volna a mű címe, például novella a szellentésről is, de mit körtönfalazzunk, legyünk tárgyilagosak.

 

Nos, az álom szükséges kelléke az életnek. Miként a rendszeres jóízű falatozás is elengedhetetlen tartozéka egy normális életvitelnek.

 

Amint az alvás élményébe kerültem, hogy hogy nem, de az ókori római és görög kultúrában, párhuzamos - paralel középkori és a legújabb kori filozófusokkal folytathattam elemző eszmecserét a fingról.

Azaz, a kecses szavakkal kifejezett szellentésről.

 

A történetek tökéletesen érvényesülnek ma is ugyanúgy, mint a középkorban, és bárhol az életben.

És örök igazságokat tartalmaznak, akár még az ókori római nők és férfiaknál is. Úgy, mint akár a filozófusoknál vagy bölcselkedőknél is. Tehát, a mezítelen tiszta igazságot látjuk.

Azaz, mint azt ahogy manapság is tapasztalhatjuk….

 

Az álomban, az egyik poétával, filozófussal, és a csillagásszal is dialógusba, azaz párbeszédbe elegyedtem a fingtémáról.

A célunk az volt, hogy megfejtsük annak különös rejtvényét, azaz definícióját – meghatározását, hogy mi a fing. Mit vált ki, azaz milyen reakciókat eredményez, és hát, hogy a nők finganak e többet, illatosabbakat, vagy a férfiak.

 

Figyelmünk elsődlegesen a művészi oldalból keletkezett fing és szellentésnek a vizsgálatára terjedt ki. Figyelembe véve a biológiai, természettudományos és a csillagászati hatásokat is.

Matematikus és részecskefizikus barátaink is rögvest bekapcsolódtak a témába és az eszmecserébe, mihelyst megneszelték a polémia, mint beszélgetés eme nem kevésbé fontos hatásait.

 

Állítom, még mai is hatalmas beszédtéma a fingkérdés az emberek között. de még a férfi – női partnerek között is, ha akcióba, reakcióba lép. Tehát, mindig is van aktualitása....

 

Nos, leszögezhetjük, mindannyiunknak volt már valamilyen esete, élménye a finggal.

Tudom, fura a téma, de mindenképp körül kell járnunk ezt a témát, mert elképesztő hatásokat vált ki mind a szaglászókban, mind pedig a szellentőkben.

 

Csillagász ismerősöm máris megjegyezte, még a Vénusz is eregethet finggázt.

Én, egyből a milánói Vénuszra és a híres görög Vénusznak a szellentésére gondoltam. Ám de a biológus eszmecsere partnerem megnyugtatott.

A legszebb, leggyönyörűbb nő, szépségkirálynő is fingik. Sőt, nem biztos, hogy éppen a legillatosabbat... – Mondta. –

 

A csillagász kolléga közbevágott a mellette lévő kémikus „alkimista” haverjával, hogy ő a bolygó Vénuszra gondolt, melyen elképesztő nagy metánviharok zajlanak.

Hát még az ember belsejében. – (Gondoltam én...) –

 

Ugye, mint köztudott, a fing és szellentésszagok, lényegében metángáz származékokból állnak...

Micsoda színes szagskálája lehet a metánszármazékoknak, ha következésképp a sokféle takarmányozás és élelmezés közepette történt termelődések miatt, az végighullámzik az emberben.

 

Ráadásul, érzékelő receptorokkal is megvagyunk ám áldva, amit ugye, orrnak hívunk.

Mert mihelyst megérezzük a fingszagot, azonnal riadóztatja minden porcikánkat az orrunk, de még a hanglejtésünk is. – Mondta a részecskefizikus hozzászólónk. Hasonló az, a Zsanai gázkitöréshez....

 

A matematikus kolléga, máris jelezte, a fing terjedésének vektora – irányvonala, messze túlmutat azon a szögnyíláson, ami a földi mértékből a mennyei mértékek, és hát, az élmények irányába hat, sőt terjed. Mert terjed ám az betyárul….

 

Az érzékelés, az ívmásodpercek töredéke alatt feldolgozásra kerül még a gondolatainkban is.

Keresvén, hogy az honnan, azaz kitől származhat.

Összegezve, a szellentés színes kavalkádjai, ha nesztelenül jönnek, sokkolják a szaglószervünket.

 

Egy festőművész poéta is bekapcsolódott a téma elemzésébe. Mondván, hogy szerinte igen színes a fingok aromáinak a választéka, azaz színskálája is.

Annyiban maradtunk vele, hogy az ősi római tapasztalatokat is felhasználva, megfesti a fingszagok színes skáláját, és ehhez igénybe veszi az Alfréd Nobel dinamikai tapasztalatait is.

 

Egy görög szobrász ekkor közbeszólt.

A nők és a férfiak akik sokat finganak, nem biztos ám, hogy árt a szépségüknek.

Sőt tán még a szerelmi libidójuk is javulhat ezáltal.

Óh, a szerelem... – Gondoltam. –

 

Említette, hogy a szobrászkodásai közben, a modelljei szebb alakot öltöttek, miután szellenthettek.

Csak hát, nyitott ablak mellett.

Még a nők haja is szerinte, jobban göndörödött.

 

Én azért megjegyeztem, a fingás, nem szépségfüggő manapság. Kiváltképp a húsz – huszonegyedik században. Hozzáfűztem, hogy eddig a néma fingról, azaz a hang nélküli szellentésről beszélgettünk.

No de mi van a szimfonikus színességű és tónusú hangos finggal és szellentésekkel?

Mert többnyire ugye, a fúvós hangszereket próbálják ezek követni, az aromájuk viszont mindenképp túlszárnyalja tán még a zenekarokat is. - Szerintem….

 

Az illat és szagkérdésben a kutyatenyésztő barátom egyből közbe vetette, tán a kutyákat kéne erről a témáról és szagkérdésről megkérdezni.

Mert közismert, hogy az ókori kutyák is, és még a mai modern kutyák is legalább tizenötezer féle szagot, illatos aromát képesek megkülönböztetni.

Köztük perce a színes hangzású fingot is.

És ez a tulajdonságuk az évszázadok, de még tán az évezredek folyamatában sem változott.

 

Ebben aztán mindannyian egyetértettünk.

A véleményüket tehát a szagkérdésről egyből csaholással ki is nyilvánítják a kutyák. És még a farkcsóválásukkal is kiegészítik ezt.

 

Ekkor már úgy tűnt, hogy eléggé népesre szaporodott a fingkérdést megvitató társaságunk.

Különös volt ez, mert a római katonák légionárius hadvezére is hozzá kívánt szólni ekkor már. Mondván, hogy vannak neki is tapasztalatai a finggal kapcsolatba, és azt megosztaná a szerény asztaltársaságunkkal.

Ugyanis, járt még a közeli jósnál is ez ügyben.

Fura volt hallgatni a császár alattvalóját.

 

Igen nagy érdeklődéssel figyeltük és hallgattuk őt, hátha a tapasztalataiból mi filozófusok is tán bölcsebbé lehetünk.

Elmondta, hogy a jósda kimutatta a statisztikai számítások adataiból, majd a könyvelője is bekönyvelte a krónikák könyvébe, hogy a fingással, még tán háborút és csatát is lehet nyerni.

Csak ámultunk és bámultunk ám.

 

Ő máris felszereli a hadtestet jó csülkös babgulyással és káposzta káposztával. – Mondta. –

Továbbá még a Pannóniában termelt bablevessel is a hatékonyság érdekében, és a szer, azaz a terv, úgy tűnik beválik.

 

Elmondta azt is, hogy a tábornok kollégák látván és megérezvén e csodaszer és hatékonyságnak eme sikeres módját, átveszik azt.

És az egész római hadtestet ellátják ezzel az egyszerű harci eszközzel.

 

Még maga a szenátus is jóváhagyta ezt a döntést.

Mert a politikusok zöme nagy általánossággal az ellenzékkel is tökéletesen együttérzett, megérezve a téma fontosságát és erejét….

 

Tehát, 100% - osan egyhangúlag egyetértettek.

 

Ami csoda, mert manapság akkora viszály és széthúzás van a szenátusba, hogy még a fing sem képes a 100%-os összetartást előidézni.

Pedig, elszívó ventilátorok is vannak ám….

És mi csak tátott szájjal hallgattuk továbbra is a csodás okfejtést és elemzést.

 

Közben, megérkezett köreinkbe a jósdafőnök is, aki csatlakozott a tábornok igen fontos polémiájához.

 

És átvette a szót tőle mint a kapitóliumban, hol az egész jelenlévő közösség is kapitulált már a fingkérdésben.

Sőt, az egész római birodalom és egész Európa is már – már egyetértett, csak néhány konzul, és néhány százalék szavazat szükségeltetik….

 

A jós elmondta, hogy a kristálygömbjéből kiolvasta, hogy a római legionárius hadvezér egyszerű, de annál hatékonyabb fegyverét, a középkorban is átveszik majd.

Sőt, a legújabb kor vívmányai közé is felveszik a húsz – huszonegyedik században. És tán az is lehet, hogy Nobel díjjal jutalmazzák.

 

A periódusos rendszerből az alkatrészei elemezhetőek lesznek, és még az inkvizíció is használja – átveszi.

A jós kiemelte, még a gazdasági világválságok is az egyszerű fing ügyek miatt fognak durranni.

Mert a gazdaság és a gazdagság, azaz a gazság ereje is érezhető – mérhető lesz a hatásai miatt.

 

Ezt megköszöntük a jós miniszternek, azaz egyszerűbb tömörebb más nevén a szolgának, és átvette a szót egy fizikus közgazdász, akit meg az atomerőmű főmérnöke kísért el.

Az eszmefuttatásukban kifejtették a fing terjedési sebességéről vett nézeteiket, és azt, hogy hogyan történik a menekülés a fing hatósugarából.

Mint nukleális hatás, azaz a lebomlási (eloszlási) idő, mint felezési idő, továbbá a DNS és RNS szekvenciáinkat, az orr érzékelő receptorainkat hogyan képes az befolyásolni.

Sőt, a gondolatainkat is hogy képes megváltoztatni jó és rossz irányba a finghatás.

 

Eközben egy párkapcsolati menedzser hölgy is közbe vetette mint szakember, hogy tökéletes hatékonysággal képes a párkapcsolatokat is befolyásolni a fing.

Immáron igen alaposan kielemezett hatásai, a párkapcsolati vitákban is levezethetők.

E modellek kivetíthetők a munkahelyekre is, és a közösségi helyszínek finghatásaira is.

Elmondta, a nők szaglóreceptorai kimutathatóan sokkal érzékenyebbek a szagkölteményekre, mint a férfiaké. Hát még az illatkölteményekre….

 

Nem is beszélve arról, hogy micsoda átéléssel adják át magukat e gyönyörű élmények csodáinak….

 

Azonban a fing, mint modern partnerriasztó szer, azaz élvezeti cikként is dukálhat.

A fing partnervonzásáról, még nincs adat.

 

Tehát, a párkapcsolati menedzser felállította azt a kérdést, hogy egy párkapcsolatban, mindent befolyásoló, eldöntő lehet a szag és illatkérdés.

 

A Római filozófus kollégákkal aztán meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a témánk, azaz a fingkérdés témája, kinőtte kereteit.

Az egyszerűségéből az egyik legfontosabb témává nőtte ki magát, mert az internetes applikációnkon keresztül, már óriási tömegek csatlakoztak hozzánk.

 

Interaktívan csetelni és Skype – olni is kezdtek hatalmas fórumozással a fingkérdésről az emberek.

Így aztán megállapítottam, hogy érvényes az írásra is és bármely művészeti ágra  is egy bizonyos biztos tényállás.

 

Miszerint a modern művészet azt példázza, hogy mi történik akkor, ha a művészek nem a csinos nőket nézik, hanem azt hiszik, hogy ennél van egy jobb elképzelésük.

Például a fingról....

 

Az arisztokrata filozófus barátom erre azt válaszolta, hogy minden művészet ami van és létezik, avagy keletkezik, mint ez a fingkérdés is.

 

Rejtvény, hogy hogy kerül az asztalra a csizma (vagy épp a római saru) mint téma....

 

Tehát, nem pihent agyú kitalálmány e kérdéskörnek az elemzése és közrebocsájtása....

Mert amikor kiereszted, mindennél hatásosabban hívja fel magára a figyelmet.

És perce, a kieresztőjére.

 

Még tán az álmodó embert is felébreszti, azt hiszem, még a legédesebb álmából is.

Sőt, a félálomba révedező embert is gyors kijózaníthatja.

 

Talán még az alkoholistákat is józanítólag gyógyítja a finghatás szaglászása?

Hát ez még azonban megfejtésre váró rejtvény....

 

Az álmaimban így aztán három hatás jelenítődött meg előttem. Az édes, a savanyú és a kesere.

A fing kieresztése édes megkönnyebbülés.

És amikor megérzed az aromáját, (kivált a másét) savanyúvá válik az ábrázatod és a lelked.

Majd elkeseredsz, ha nagyon erős, és a másét érezve, azt a bizonyos „gyönyört” átéled.

 

Tapasztalat szerint a legjobb az éjjelnappali fing. Nyilván és kiváltképp az orrfacsaróbb változat, a partnerünktől vagy az embertársunktól függetlenül....

 

Az álomba révedésemből hirtelen felébredtem, mert azt tapasztaltam, hogy van valami a levegőben. Friss levegő után kapkodtam nyomban, nyitott ablakomba hajolva kirohantam. – Tán valamely embertársam, vagy partnerem eregethette ki a gőzt?

E rejtvény, megfejthetetlen maradt végig.

 

A szúnyogok és a legyek is elmenekültek, nem kellett őket még hessegetnem sem. És a környék kutyái is kórust énekelgettek, betyárul csaholtak ám.

 

Nyilván a finghatás iránti véleményük miatt.

 

Ekkor jutott eszembe, hogy az antik krónikákban is írva vagyon: „Bölcs Salamon mondá vala, hangos fingnak nincsen szaga. De amely fing hang nélküli, annak szaga rendkívüli.” És ezt, sajnos igazolta és igazolja ma is maga az élet, s tapasztalhatjuk. Itt, ott, amott….

 

Aztán azt is megállapítottam, és összegeztem, hogy az embertársaink figyelmét mindennél hatásosabban tudjuk felhívni magunkra egy jó czaftos és erős aromájú finggal, vagy szellentéssel.

Ugyanis egyből elkezdenek nyomozódni honnét is ered/het, és ha igaz, a fing gazdája után is elkezdenek szaglászni.

 

Azt azonban kiemelhetjük fennhangon, és erősen a küszöbre is leszögezhetjük, hogy a fingkérdés e novella strófáival, hírül sincs teljes terjedelmében kielemezve – kitárgyalva. S tán a hosszútáv futó útjának kapuit tártam ki mindannyiunk javára.

Úgy tűnik, kiváló kapcsolat építő – teremtő hatása (is) van a fing erejének. A megannyi hátrányára felhozott érv és a felőle lefolytatott csatározások ellenére is, azt hiszem fontos nélkülözhetetlen kelléke az életünknek.

 

Szeged 2016. augusztus 25.

 

Révész István

Méhészmester, Író, Zeneszerző – dalszövegíró s.k.

 smile

           

 

cool

~     x     ~     x     ~

 




5.)

 

Új, és következő témám...

 

 

Hírek

  • Egy antik zenemű...

    <<<<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

    2001. -ben, egy mára már Antik Zenemű született

    THE HYMN OF PAIN

    azaz

    "A FÁJDALOM HIMNUSZA" címmel.

    Megtekinthető a videója, és a zenéje meghallgatható a YouTube videóportálon.

    Elérhető, ha szó szerint beírja:

    NEW YORK TERROR - THE HYMN OF PAIN

    www.youtube.com/watch?v=5xI_PZIyhAA

    Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy megnézi, meghallgatja.

    ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷

    ==============================

    ***********************************

     

  • RÉVÉSZ ISTVÁN ELDORÁDÓ REKLÁMFILMJE... >>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>> ( Egyben kérem önt, hogy a híreimet legalul, azaz a hírek legvégén is tekintse meg, és olvassa el, mert lehet, hogy önnek is érdekes témákat tartalmazhat... Pl.~Duna & Duna Keringője...~ )
    2011-10-25 09:59:36

    ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

    ~Újabb hírem, önnek kedves honlapom látogatója~

    ~ / ~

    A YouTube internetes portálon megtekinthető, meghallgatható a mindössze ~ egy perc időtartamú ~ (rövid) verseny reklámfilmem...

    ELDORÁDÓ HANGSZERKERESKEDÉS ~ Révész István ~ REKLÁMFILM DIABEMUTATÖJA.avi

    ~ / ~

    http://www.youtube.com/watch?v=WdfwcPNbskc

    ~ / ~

    Kérem tekintse meg, és ebből, a munkásságomat is, talán jobban megismerheti...

    xyz... xyz... xyz... xyz... xyz...

    ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

  • KÜLÖNFÉLE KÖNYVEKET. IRODALMAKAT KERESEK AKÁR MÉG LEHASZNÁLT ÁLLAPOTBAN IS, AZONBAN CSAK OLCSÓN, VAGY JELKÉPES ÁRON... (értesítési cím az interneten, istvanrevesz@citromail.hu)
    2011-08-27 09:57:37

    ~   ÷   ~

    Dr. EBEN ALEXANDER

    A

    MENYORSZÁG

    LÉTEZIK

    ~   ÷   ~

    Szerkesztő: Juhász Antal

    Társszerkesztő: Ilia MIhály

    TÁPÉ

    története és néprajza

    ~   ÷   ~

    A READER´S DIGESTkiadó által megjelentetett, alábbi könyveket keresem, de csak jelképes, vagy nagyon olcsó árakon, ugyanis igen szerény a nyugdíj juttatásom összege, amúgy meg ezekre az irodalmakra  nagy szükségem volna vagy így, vagy úgy...

    ~ ÷ ~

    Az állapot nem érdekes, csak olvasható legyen és hiánytalan...

    Ime, a könyvek cimei:

     


    TITKOK A VILÁG

    LEGKÜLÖNLEGESEBB

    HELYEIRŐL

    ~ ÷ ~

    ÖTLETEK, JÓ TANÁCSOK, MEGOLDÁSOK BÁRMIRE

    (Gyakorlati tudnivalók A - tól Z - ig)

    ~ ÷ ~

    TERMÉSZETES GYÓGYMÓDOK

    a mindennapi gyakorlatban

    ~ ÷ ~

    MASSZÁZS

    és aromaterápia

    ~ ÷ ~

    500

    energiatakarékos

    ötlet

    ~ ÷ ~

    SALÁTÁK NAGYKÖNYVE

    ~ ÷ ~

    MINDENNAPI TÁRGYAK

    NEM MINDENNAPI SZEREPBEN

    ~ ÷ ~

    A TERMÉSZET MEGFEJTETT TITKAI

    (Földünk csodálatos élővilága)

    ~ ÷ ~

    MEGHÖKKENTŐ TÖRTÉNETEK RÉGMÚLT IDŐKBŐL

    (Különös esetek az emberiség 5000 éves múltjából)

    ~ ÷ ~

    TÉNYEK TÁRHÁZA

    (Nagyító alatt az egész világ)

    ~ ÷ ~

    GYÓGYÍTSUNK MÁSKÉPPEN !

    ~ ÷ ~

    MINDENNAPI MINDENTUDÓ

    (Gyakorlati gondok, egyszerű trükkök, ötletes megoldások)

    ~ ÷ ~

    AZ ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉG KÉPES SZÓTÁRA

    ~ ÷ ~

    A KÖZÉPKORTÓL NAPJAINKIG

    (Családi tudáspróba)

    ~ ÷ ~

    VILÁG ATLASZ

    ~ ÷ ~

    LENYŰGÖZŐ BOLYGÓNK A FÖLD

    ~ ÷ ~

    ELHALLGATOTT TANÁCSOK

    ~ ÷ ~

    ÁRT VAGY HASZNÁL

    ~ ÷ ~

    A FÖLD CSODÁLATOS TÖRTÉNETE

    (Az ősrobbanástól az emberig)

    ~ ÷ ~

    VILÁGTÖRTÉNELMI ENCIKLOPÉDIA

    (Személyek, dátumok, események)

    ~ ÷ ~

    FINOM FOGÁSOK FÉL ÓRA ALATT

    ~ ÷ ~

    VITAMINOK, GYÓGYNÖVÉNYEK ÁSVÁNYI ANYAGOK

    (Táplálkozási kalauz A - től Z - ig)

    ~ ÷ ~

    Ezeken kívül, még a további könyveket is keresem...

    ~   ÷   ~

     

    Sz.Simon Gábor

    Nagy vizek krónikája

     

    ~   ÷   ~

     

    A

    DOLGOZÓ NŐ

    OTTHON

     (Táncsics Könyvkiadó.)

    ~   ÷   ~

    VÍZÜGYI

    TÖRTÉNETI

    FÜZETEK

    A

    SZEGEDI ÁRVÍZ

    1879

     

     

    ~   ÷   ~

     

    (Gesta könyvkiadó)

    Száz rejtély a magyar történelemből 1., 2.,

     

    ~   ÷   ~

     

    Horváth Andrea

    AZ ASZTROLÓGIA KÉZIKÖNYVE

     

    ~   ÷   ~

     

    Leight Toselli

    SMINK

     

     

    ~   ÷   ~

     

    Brenda Rosen

    Elveszett városok atlasza

     

    ~   ÷   ~

     

    Joe Vitale

    Hoponoponó

     

    ~ ÷ ~

    Grész Leó

    A SZIKRAINDUKTOR

    (A ruhmkorff-féle szikrainduktort

    mint taneszközt keresem vételre

    kísérletezés céljából, hibásan is.)

    ~ ÷ ~

    Adolf - W.Sommer:

    PASSZÍVHÁZAK

    (Passzívházak Mindenkinek kft. 2010.)

    ~   ÷   ~

    Komlós Ferenc és szerzőtársai:

    Hőszivattyús Rendszerek

    Magánkiadás 2009.

    ~ ÷ ~

     


    Nagy Péter

    ANGOL - MAGYAR

    BANK ÉS TŐZSDESZÓTÁR

     

    ~   ÷   ~

    Dr. Lomnici Zoltán

    AZ ALAPÍTVÁNYOK ÉS A KÖZALAPÍTVÁNYOK

    ~ ÷ ~

    Szerző: Dr. Bognár Piroska

    Lektor: Dr. Lomnici Zoltán

    A NONPROFIT társaságok

    ~ ÷ ~

    BEETHOVEN   ALBUM   I.

    ZONGORÁRA

    FÜR KLAVIER - FOR PIANO

    (Editio Musica Budapest)

    ~ ÷ ~

    KALANDOZÁSOK A TITKOK BIRODALMÁBAN

    ~   ÷   ~

    Dr. Deák Sándor

    GYÓGYÍTÁS FÉNY TERÁPIÁVAL

    ~ ÷ ~

    Jack Meadows (Helikon kiadó)

    A TUDOMÁNY CSODÁLATOS VILÁGA

    ~ ÷ ~

    Roger Penrose

    Stephen Hawking

    A NAGY, A KICSI

    ÉS AZ

    EMBERI ELME

    ~ ÷ ~

    Stephen Hawking

    Roger Penrose

    A TÉR ÉS AZ IDŐ TERMÉSZETE

    ~ ÷ ~

    T. HARV EKER

    A MILLIOMOS ELME TITKAI

    ~ ÷ ~

    ALBERTO SILIOTTI

    KIRÁLYOK VÖLGYE

    ~ ÷ ~

    HETVEN CSODA SZERTE A VILÁGBAN

    ATHENAEUM 2000 KIADÓ

    ~ ÷ ~

    JACK MEADOWS

    A TUDOMÁNY CSODÁLATOS VILÁGA

    HELIKON KIADÓ

    ~ ÷ ~

    Tóth Csaba:

    Álomlovasok

    (A nyugati értékesítés iskolái)

    ~ ÷ ~

    Hugh Pigott:

    A SZÉLTURBINA KÉSZÍTÉS KÉZIKÖNYVE

    ~ ÷ ~


    Ferenczi Ödön:

    ÁRAMTERMELÉS NAP ÉS SZÉLENERGIÁBÓL

    (Cser kiadó)

    ~ ÷ ~

    Bohdan Kfisa

    A LEGSZEBB VIRÁGOS NÖVÉNYEK

    (ÚJ EX LIBRIS)

    ~ ÷ ~

    GYÓGY - ÍR

    A Délmagyarország és a Délvilág nagy egészségkönyve

    ~ ÷ ~

    MÉGIS VAN MAGYARÁZAT?

    a PARANORMÁLIS JELENSÉGEK TITKAI

    ~ ÷ ~

    Paul Schmidt:

    RÚNAMÁGIA

    ~ ÷ ~

    Magyar László

    AZ ÓRÁS

    ~ ÷ ~

    Vályi ödön

    ÓRÁS SZAKMAI ISMERETEK

    ~ ÷ ~

    Cathy Hopkins

    AROMA-

    TERÁPIA

    ~   ÷   ~

     

    !!!

     

    ERIC CHALINE:

    (Kossuth könyvkiadó)

    Ötven állat, amely megváltoztatta a

    történelmet

     

    !!!

     

    ~   ÷   ~

    MARIA TREBEN:

    GYÓGYFÜVEK ISTEN KERTJÉBŐL

    &

    EGÉSZSÉG ISTEN PATIKÁJÁBÓL

    &

    LÉGÚTI BETEGSÉGEK

    &

    EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS

    GYÓGYNÖVÉNYEKKEL

    &

    BŐRBETEGSÉGEK

    &

    GYERMEK BETEGSÉGEK

    &

    STRESSZ A MINDENNAPOKBAN

    &

    NŐI BETEGSÉGEK

    ~   ÷   ~

    H. Mészáros Erzsébet

    TERMESZTHETŐ GYÓGYNÖVÉNYEK

      ~   ÷   ~

    ELO

    SZABÁS VARRÁS TANFOLYAM

    1, 2, - 3, 4, STB Leckék

    ~ ÷ ~

    David Gibbons

    A HIT ÉS A VALLÁS VILÁGA

    ~ ÷ ~

    James Harpur      Jennifer Westwood

    LEGENDÁK FÖLDJÉN

    ~ ÷ ~

     

    !!!

    Szabó Károly


    A MÉHÉSZ MŰHELYÉBEN

    !!!

     

    ~ ÷ ~

    Báró Ambrózi Béla

    MÉH

    ~ ÷ ~

    Figyelem, figyelem, méhészek! VARFÜST méhészeti gyógyszer és vegyszer füstölő készülék megrendelés, és vásárlási lehetőség nálam!
    2011-07-02 12:56:23

    Figyelem, akik méhészkednek!


    Megrendelhető, megvásárolható a gyártótól, azaz nálam, akár itt az interneten keresztül is a méhészeti gyógyszer, és vegyszerfüstölő VARFÜST készülék.

    A készülék működési leírása, kezelési útmutatója, honlapomról is itt letölthető.

    ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~



  • istvanrevesz, azaz RÉVÉSZ ISTVÁN Hírei ~~~~~ÖNNEK KEDVES OLVASÓM ...~~~~~ Megtörtént a Duna Keringője zenemű zongoraszólamos hangszerelése...
    2011-06-27 12:49:28

    FIGYELEM, FIGYELEM, FIGYELEM

    A Duna Keringője zenemű zongoraszólamos hangszerelt példánya a szerzőtől elkészült.

    Akit érdekel, a zenemű partitúrája, és a zongoraszólamos hangzó anyaga, a mű szerzője szívesen elküldi.

    Folyamatba tette a nagyzenekari szimfónia, kamara zenekari, és az önálló fúvós változat elkészítését is.

    Amennyiben a szimfónia, vagy a fúvós változat elkészítésében valaki szeretne közreműködni, esetleg bármi módon segíteni, jelentkezhet bátran.

    Megígérem, biztosan nem utasítom vissza a jelentkezését és a segítségét.

    Üdvözlettel Révész István

    Akár, még egyedi, kreativ változatok is elkészíthetők...


    -----------------------------------------------------------------------



  • istvanrevesz, azaz RÉVÉSZ ISTVÁN Hírei Önnek kedves olvasóm ...
    2011-06-26 12:43:44

    FIGYELEM!

    A  Duna Keringője c. videóm megtekinthető, zenéje meghallgatható az interneten.

     

    http://www.magyarvagyok.com/videok/1-Zene/45876-DUNA-DUNA-KERINGOJE-Revesz-Istvan.html

     

    http://www.youtube.com/watch?v=0NyU-4Zz2qM

     

    http://www.zeneszbazis.hu/video/duna-keringoje-szerzo-revesz

     

     

    Bárki 1-től 5 pontig, véleményezheti azt is, hogy tetszik e vagy sem...

    (az 5 pont a legjobban tetszést jelenti)

Szavazás

Kinek tetszik a Duna Keringője videóm, és a zenéje? Ha tetszik, nyomja a jelzőgombot...
1.) Ha tetszik a videó, <<<jelzőgomb
2.) Ha tetszik a zene, <<<jelzőgomb
Asztali nézet